Az a bizonyos fehér lap, az írók réme, az, amelyet tele kell írni, engem nem rémiszt, sohase is rémisztett. Az a mindennapi, ott a reggeli íróasztalnál, az persze igen, jobb megijedni, mint félni, de az író voltom sose okozott gondot.

Kapcsolódó idézetek

1. Izgalmasabb élettől senki se lett jobb szerző. Az unalmastól annál inkább. Mert minden áldott nap leült az asztalához, és írt. Lackfi János
2. Nincs olyan munka, ami engem megijeszthetne (...). Féljen a munka!
3. A regényíróktól nem kell félni, ártalmatlan állatfajta. A felsőbbségnek egyedül az olvasóktól kell reszketnie. Persze egy jó író az legalább közepes olvasó. Esterházy Péter
4. Elemektől, feladattól, állattól, embertől nem félek... Semmitől sem félek. De ahhoz gyáva vagyok, hogy a hétköznapokat éljem, hogy hajnalban felkeljek, munkába induljak, egyik nap pont olyan legyen, mint a másik, és heti jegyet vegyek a zsúfolt villamoson, sorban álljak pénteken disznóhúsért; este, lefekvés előtt elmosogassam az edényeket. Sarkadi Imre
5. A félelem jó dolog. Ha nem lenne, minden túl egyszerû lenne, nem volna mit legyőzni. Papp Dóra
6. Írásban bármit elmondhat az ember, nem kell feszengenie, nem érzi magát félénknek, ostobának, nem szégyenkezik. Radclyffe Hall
7. A félelemtől nem lehet megszabadulni, de nem is kell. Nem ismerek egyetlen olyan embert sem, aki ne félne - én is félek. Az azonban már baj, ha mindig elkerülöm az olyan helyzeteket, ahol esetleg félni kell, mert akkor nagyon leszûkítem az életteremet, és a saját félelmemnek a foglya leszek. Nem merek semmit sem csinálni, mert esetleg félni kell. A legtöbb esetben tehát nem az a baj, hogy félek, hanem az, hogy félek félni. Feldmár András
8. Két nap van a héten, amitől sohasem félek. Két gondtalan nap, amely mentes minden aggodalomtól és kételytől. Az egyik ilyen nap a tegnap (...). És amiért még sohasem aggódom, az a nap: a holnap.
9. Nem félek a haláltól. A szenvedéstől félek. Az öregkortól, még ha most kevésbé is, látva apám derûs és szép öregkorát. Félek a gyöngeségtől, a szeretethiánytól. A halál azonban nem riaszt. Gyerekként sem féltem tőle, akkor talán csak azért nem, mert még távolinak tûnt. De most, hatvanévesen sem jött meg a félelem. Szeretem az életet, de az élet egyszersmind erőfeszítés, szenvedés, fájdalom. A halálra megérdemelt pihenésként gondolok. Carlo Rovelli
10. Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar, és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta. Paulo Coelho