Radclyffe Hall

Nem biztos, hogy az egyke irigylésre méltó, mert hajlamos a borongásra; mivel nincs hasonszőrû társa, akit bizalmába avathatna, inkább magába mélyed.

Az persze nem állítható, hogy a hétéves elmét komoly gondok foglalkoztatnák, de azért már tapogatózik, időnként erőt vesz rajta a levertség, próbálgatja megérteni az életet - meglehetősen behatárolt környezete életét. Hétévesen már előfordulnak miniatûr rajongások és utálatok, amelyek mérhetetlen nagynak és rendkívül zavarba ejtőnek látszhatnak.

Igenis nyavalyog az ember, ha boldogtalan - hétévesen meg pláne - később úgy sincs semmi értelme.

Bármilyen furcsa, a feledhetetlen pillanatok gyakran jelentéktelen eseményekhez fûződnek, olyan eseményekhez, amelyek mesebelien nagyra tudnak nőni.

Kifejlesztetted a testedet, most fejleszd ki az elmédet is; izmaid és elméd segítsék, ne gátolják egymást!

Írásban bármit elmondhat az ember, nem kell feszengenie, nem érzi magát félénknek, ostobának, nem szégyenkezik.

Vannak dolgok, amiket még Isten sem kérhet.

A test távol van a lélektől, és ragaszkodik az ősi földi örömökhöz - a naphoz, a szélhez, a hullámzó legelőkhöz, a vakmerő mozgás gyors mámorához.

A fiatalok szeme a csillagokra tekint, és az ifjúság szelleme ritkán földhözragadt.

A szenvedésre való hajlam (...) kéz a kézben jár a szerelemmel.

Nem szabad hagyni, hogy az emberek megérezzék, ha félsz tőlük. Az egyén félelme vérszag a sokaságnak, mert az ősi vadászösztön nehezen hal ki az emberiségből.

Jobb szembenézni az ellenséges világgal, mint egy pillanatra is hátat fordítani neki.

Aki írónak született, annak minden hasznára válik - szegénység és gazdagság, jóság és gonoszság, öröm és bánat, mind hasznára válik.

Van valami, amit az emberiség sohasem tud elpusztítani, bármilyen eszelősen hajtja is a pusztításvágy, ez pedig önnön idealizmusa, lényének meghatározó tartozéka.

Az öregek és a cinikusok robbantják ki a háborúkat, de a fiataloknak és az idealistáknak kell megvívniuk őket.

A nagy háborúkat nagy elégedetlenség követi.

Minden szenvedélyes kapcsolatban eljön a pillanat, amikor szembe kell nézni az élettel, az igazi élettel, a különféle és végtelen számú kötelezettséggel, és a szerelmes a szíve mélyén tudja: vége a szép napoknak. A férfi talán sajnálja a külvilág prózai közbeavatkozását, de természetesnek veszi, s noha jottányit sem szeret kevésbé, a lét jármába hajtja a nyakát. De a nő, akinek a szerelem végállomás, nem tud ilyen könnyedén behódolni. Minden odaadó és lángoló nő számára eljön ennek a szívbe markoló szomorúságnak a pillanata, és ő mindent megtesz, hogy elodázhassa.