Az a gyanúm, hogy az idegen életformák teljesen mások lesznek, annyira mások, hogy nem sok közös lesz bennünk, épp ezért talán még az is nehezünkre fog esni, hogy felismerjük bennük az életet, mielőtt megpróbálkoznánk bármiféle kommunikációval.

Kapcsolódó idézetek

1. Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsivel odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, ha felnövünk. Mark Lawrence
2. Túlságosan nagy az univerzum ahhoz, hogy semmilyen más életformát ne találjunk, de pont a mérete az, ami talán meg is gátolhatja azt, hogy mi erről tudunk majd. Lehet, hogy ezek az életformák százmillió évvel ezelőtt léteztek. Ha már léteztek, az ő hírük - már csak a fénysebesség korlátai miatt - nem ér el hozzánk egyáltalán. Lehet, hogy százmillió év múlva fognak létezni. Akkora az univerzum, hogy statisztikailag kicsi az esélye annak, hogy egyedül vagyunk, de pont az idő és a tér miatt nagyon nagy az esélye, hogy erről sosem fogunk tudni. Kapu Tibor
3. Félünk megállapítani, hogy mások vagyunk. Elkerüljük, elfojtjuk. Mindeközben nem igazán gyakoroljuk a másik különbözőségének befogadását sem.
4. Szavaink és lépteink értetlenül mennek el egymás mellett, nem találjuk meg a kapcsolatot, mert idegenként állunk egymással szemben, nem csupán a társadalomnak szélesebb, hanem a családnak szûkebb keretén belül is. Alfred Adler
5. Életreszóló távolmaradnivalónk lehet egymástól. Fodor Ákos
6. Megélt sorsunk szélsőségesen különbözhet a kívülről érzékelhető életünktől, de miként várhatnánk másoktól, hogy ezt megértsék? Nem bújhatnak a bőrünkbe, bármennyire bensőséges is a kapcsolatunk.
7. Képtelenség mások magányába belépni. Ha csak egy kicsit is megismerhetünk egy másik emberi lényt, az kizárólag oly mértékben lehetséges, amennyire ő engedi magát megismerni. Paul Auster
8. Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.
9. Akadnak olyan nehéz helyzetek az életünkben, amelyekről előre nem lehet tudni, mit vált ki belőlünk.
10. Távolról minden élet egyformának tûnik. Mindannyian lelkünk magányosságában vágunk neki az útnak, hogy más lelkekkel való érintkezéseinkben megalkossuk a külvilágot, amit azután valóságnak nevezünk.