Ugrás a tartalomra
Túlságosan nagy az univerzum ahhoz, hogy semmilyen más életformát ne találjunk, de pont a mérete az, ami talán meg is gátolhatja azt, hogy mi erről tudunk majd. Lehet, hogy ezek az életformák százmillió évvel ezelőtt léteztek. Ha már léteztek, az ő hírük - már csak a fénysebesség korlátai miatt - nem ér el hozzánk egyáltalán. Lehet, hogy százmillió év múlva fognak létezni. Akkora az univerzum, hogy statisztikailag kicsi az esélye annak, hogy egyedül vagyunk, de pont az idő és a tér miatt nagyon nagy az esélye, hogy erről sosem fogunk tudni.
Kapcsolódó idézetek
-
Az a gyanúm, hogy az idegen életformák teljesen mások lesznek, annyira mások, hogy nem sok közös lesz bennünk, épp ezért talán még az is nehezünkre fog esni, hogy felismerjük bennük az életet, mielőtt megpróbálkoznánk bármiféle kommunikációval.
-
Egy olyan világegyetemben, amelynek méretei tízmilliárd fényévben, kora tízmilliárd évben mérhető, bizonyára sohasem fogunk mindent megtudni. Állandóan érnek meglepetések.
Carl Sagan
-
Univerzumunk születése után 13,8 milliárd évvel öntudatra ébredt. Világegyetemünk apró, tudattal rendelkező részei kis kék bolygójukról teleszkópokkal pásztázták a kozmoszt, és újra meg újra felfedezték, hogy minden ismert létező valami jóval hatalmasabb dolog parányi része csupán. Egy naprendszerhez, egy galaxishoz és az univerzumhoz tartoznak, amelynek több száz milliárd egyéb galaxisa bonyolult mintázatba rendeződik, amelyeket kisebb csoportok, csillaghalmazok és szuperhalmazok alkotnak. Ezek az öntudatos csillaglesők ugyan sok mindenben nem értenek egyet, abban azonban teljes a konszenzus, hogy ezek a galaxisok lenyûgözően gyönyörûek.
Max Tegmark
-
Egy galaxisban több milliárd csillagot találunk, és magában az univerzumban több milliárd galaxis létezik. Minden csillag igazából egy nap, és minden nap körül több bolygó is kering. Gondolj bele abba, hogy az életre alkalmas bolygókon milyen életformák jöhettek létre, ha nekünk, embereknek az elmúlt hat évezredben - ami mérhetetlenül kis idő - sikerült megteremteni a civilizációnkat. Egyszerûen kell, hogy legyenek olyan civilizációk, akik az ûrhajójukon képesek elérni a kozmosz legtávolabbi pontjait is, és ismerhetik a világegyetem minden titkát. Ha elfogadod egy olyan emberfeletti tudással rendelkező faj létezését, amelyik a galaxisokon keresztül telepatikusan tud kommunikálni egymással, és szabadon közlekedik az univerzumban, akkor közel kerülsz ahhoz a képhez, amit az emberek Istenről gondolnak.
Stanley Kubrick
-
Tudjuk, hogy a legtöbb csillag körül vannak világok is, de azt nem tudjuk, van-e valamelyiken élet. Az biztos, hogy a mi világunkon van, de ebből még nem derül ki, hogy ez normális-e vagy sem. Lehet, hogy az élet valamilyen különleges dolog, ami csak egyszer fordult elő, és a másik világokon nincs senki, aki ezen gondolkodhatna.
Randall Munroe
-
Nagyon lenyûgöző az univerzum mérete, velünk, és egy piciny, a Nap körül keringő részecskével, a Földdel együtt. (...) Az ember egy széles körben kibontakozó dráma későn érkezett szereplője; lehet, hogy a hátralévők csak építőállványként szolgálnak a teremtéséhez? És ismét itt vannak az atomok, amelyekből változatlan törvények szerint épül fel a mindenség. Ezt semmi és senki nem tudja elkerülni: a csillagok ugyanabból az anyagból állnak, és az állatok is ugyanabból az anyagból állnak, és ebben a bonyolultságban, szinte rejtelmesen jelenik meg az élet - mint maga az ember is. Az ember nélküli univerzumról való elmélkedés nagy kaland: elgondolkodni azon, hogy az milyen volna ember nélkül - amilyen valójában is volt, hosszú történetének nagy részében, és amilyen ma is, a helyek nagy többségében. És amikor végül eljutottunk eddig a tárgyilagos szemléletig, és kellően értékeljük az anyag titokzatosságát és méltóságát, akkor objektív szemléletünket fordítsuk az anyagnak tekintett emberre, hogy az életet a legnagyobb mélységû általános misztérium részének lássuk, ami egy ritkán leírt tapasztalat megértését jelenti. Ez azonban rendszerint nevetésben, megértésre való törekvés eredménytelenségének élvezetében végződik.
Richard Feynman
-
Talán olyanok vagyunk, mint az öntudat első, halovány megcsillanása, amelyet akkor érzékelünk, amikor reggel lassanként kiemelkedünk álmunkból. Egy jóval magasabb tudat előhírnökei, amely megérkezik, amint kinyitjuk a szemünket, és teljesen felébredünk. Az élet esetleg elterjed majd kozmoszunkban, és több milliárd, sőt billió éven át virágozni fog - mindez pedig talán azoknak a döntéseknek lesz köszönhető, amelyeket az életünk során itt, a mi kis bolygónkon hozunk.
Max Tegmark
-
Civilizációnk és hosszú távon persze egész fajunk a végéhez közeledik, és bár a többség nyilván úgy gondolja, hogy száz év múlva még él majd ember ezen a bolygón, és valamilyen formában három-ötszáz év is könnyen elképzelhető, legalábbis bizonyos régiókban, de ezer év? Tízezer? Nevetséges, miért is képzeljük? (...) És ez szabadságot ad nekünk. Vigaszt nyújt. Nincsenek környezeti problémák, nincs éghajlati válság, nem pusztul a Föld. Ami van, vagy volt, az csak egy emlősfaj, amely annyira elszaporodott, hogy végül összeomlást okozott az összes ökoszisztémában, amelytől az élete függött, ezáltal pedig kollektív öngyilkosságot követett el, és persze szomorú, hogy történetesen ehhez a bizonyos fajhoz tartozunk, de ez néhány millió év múlva, kozmikus vagy evolúciós szempontból teljesen lényegtelen lesz. Egyáltalán nem számít.
Jens Liljestrand
-
Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerûen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva a végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsûrûsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az Univerzum népessége, maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.
Douglas Adams
-
Egyikünk sem képes fölfogni, hogy végtelen hosszú időn keresztül nem létezünk majd. Furcsa, milyen gyötrelmes számunkra ez a gondolat, holott azt tökéletes egykedvûséggel vesszük tudomásul, hogy végtelenül hosszú idő előzte meg a létezésünket.
Georg Klein