Az állatok minden esetben valami olyasféle dolgot gyûjtenek, amit megesznek vagy valamilyen más, a faj fennmaradása szempontjából fontos célra használnak. Az a faj, amelynek egyedei nem így viselkedtek, az kihalt. Ennek az evolúciós észszerûségnek kiáltóan ellentmond a hölgyek veleszületett, csillapíthatatlan és többnyire céltalan gyûjtési szenvedélye.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi emberek azokat a tulajdonságainkat őriztük meg az evolúció során, amelyek a pusztítást szolgálják. Ezt mutatja a törzsi életforma, az agresszív terület védelmezése. Önző nemi és fajfenntartó ösztöneink szinte lehetetlenné teszik a törzsi kereteket meghaladó kooperációt.
2. Az ember halandó állat, és ha van pénze, vásárol, vásárol. Azt hiszem azért vásárol meg mindent, amit csak megkaphat, mert titokban ostobán abban reménykedik, hogy a sok szerzett holmi közt ott találja majd az örökéletet is! Tennessee Williams
3. Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek. Wass Albert
4. Az evolúciós folyamatban az erkölcsi megfontolások egyszerûen értelmetlenek. Amennyiben az állatok genetikailag meghatározott viselkedése olyan, hogy egymás javát szolgálja, az evolúció logikája azt kívánja, hogy az effajta hajlamok alapja végül az önzés legyen, máskülönben nem maradnának fenn. David P. Barash
5. Egy-egy viselkedésforma gyakran csak az egyik nemnél szolgál fontos fajfenntartási funkciót, de mivel a két nem genetikailag kevéssé különbözik, a nevezett tulajdonság esetleg a másik nemnél is megjelenik, teljesen feleslegesen, pusztán mint genetikai csökevény. Valószínûleg ez az evolúció-elméleti magyarázata annak, hogy míg az uraknál a beszélgetés képessége fontos fajfenntartó funkciót szolgál, és gyakorlatilag egyedül arra irányul, a hölgyeknél ugyanez a tevékenység mint értelmetlen, felesleges kellék jelenik meg. Csányi Vilmos
6. Ha csak az evolúció szempontjából nézzük az életet - nemcsak az emberét, hanem bármiét -, akkor az, hogy folyamatosan jönnek létre az újabb és újabb változatok, egyszerûen arra szolgál, hogy a faj a változó környezetben fönn tudjon maradni. Soha nem lesz tökéletes, de cserébe túlélőképes lesz.
7. A közkeletû - és ennek megfelelően pontatlan - megfogalmazás szerint az élővilág története olyan, a túlélésért folytatott küzdelem, mely során csak a legrátermettebb marad fenn, és csak a tökéletes alkalmazkodás "eléggé jó". A valóságban azonban ilyesmiről szó sincsen, és a többinél alig valamivel jobb is megfelel: tökéletességről az evolúció esetében ugyanis nem beszélhetünk. Az alkalmatlanok kiszelektálásával dolgozó folyamatban nincsen előrelátás: egy olyan konstrukciós újítás, ami hosszú távon esetleg hasznos lehetne, azonnal kihullik a rostán, ha rövid távon nem kifizetődő.
8. A legtöbb állat, amelyet az ember hasznosít, fajához méltatlan életet él. Az elképesztő mennyiségû disznóról és tyúkról van szó: az ipari méretû állattartás nem lát mást bennük, csak nyersanyagszállítót. Hogy ezek az állatok önként és szívesen dolgoznak-e nekünk, azt szükségtelen megvitatnunk - a válasz határozott nem. Peter Wohlleben
9. Az állatok félnek. Éreznek. Tudnak örülni és végtelen bánatot átélni. Legbelül ugyanaz az ősi szándék vezérli őket, mint minden embert: túlélni! Az összes élőlényt ez hajtja, még a növényeket is. Téti István
10. Egy olyan állatfaj, melyből csak egy-két példány él, nyilván értékes és védendő, függetlenül attól, hogy szép-e, hasznos-e, azaz függetlenül a belső értékeitől. Ezt nem csak a természetről, de az emberi kultúráról is el lehet mondani, a nyelvekről is: minden nyelv eltûnése veszteség. Nádasdy Ádám