Az állatok nem boldogok az állatkertben. Túlélnek, és kényelemben vannak, de nyomorúság kísérti a lelküket. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb ember boldogtalan.

Kapcsolódó idézetek

1. A város nem betondzsungel, hanem emberek számára épített állatkert. A városlakókon a ketrecben tartott állatok össze- és bezártságból fakadó zavarai figyelhetők meg. Desmond Morris
2. A város nem betondzsungel, hanem emberek számára épített állatkert. A városlakókon a ketrecben tartott állatok össze- és bezártságból fakadó zavarai figyelhetők meg. Desmond Morris
3. Minden állat boldogtalan, ha fogolyként tartják. Ha egy állat nem tudja azt csinálni, amit akarna, és olyan dolgokat kell csinálnia, amiket nem akar, akkor boldogtalan lesz. Mi is azok vagyunk. Nekem tehát nem arra kell hatalom, hogy más emberek fölött legyen hatalmam, hanem arra kell hatalom, hogy ne kelljen olyan dolgokat csinálnom, amiket én nem akarok, és azt csinálhassam, amit akarok. Van annak egy tudománya és egy mûvészete, hogy hogyan szerezzen és tartson meg az ember éppen elég hatalmat arra, hogy úgy élhessen, ahogy akar. Feldmár András
4. Az állatok csak a jelent ismerik. Az emberek, legnagyobb szerencsétlenségükre egy ingatag pillanatban élnek, mintha egy omladozó fal tetején állnának, mögöttük van a múltjuk, előttük pedig a jövőjük.
5. Az emberek már nem nevetnek, Nem élnek, csak nem tudják, Éhesek és nem szeretnek, Mint a kolduló kutyák. Ismerős Arcok
6. Földgolyónk nem a bol­dogság virágoskertje, és az ember nem boldogságra termett. A világon százszor több a szenvedés, mint a boldogság. De a szenvedés még a boldog embereket is árnyékként követi az unalom képében.
7. Az állatok nem élnek sem a jövőben, sem a múltban. Ezzel sok gondot megspórolnak maguknak, például nem gondolkoznak azon, meddig fognak élni. Másfelől, a jelenük boldogtalan, ezek a jámbor állatok nem tudnak meríteni sem a múlt szép emlékeiből, sem egy jobb jövő reményéből. Számukra a jelen kínjai végeérhetetlennek tûnnek, se eleje, se vége. Francois Lelord
8. Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres. Ady Endre
9. A gond azzal, ha megkérdezzük a kutyát, boldog-e vagy szomorú, természetesen nem az, hogy a kérdés értelmetlen. Hanem az, hogy szinte képtelenek vagyunk megérteni a választ. A nyelv szörnyen lustává tett bennünket.
10. A boldogtalanság lassan nő. Ott időzik az emberben, némán, alattomban. Táplálod, önmagad darabkáival eteted naponta - a boldogtalanság a hátsó kertbe zárt kutya, leharapja a kezed, ha hagyod. Idő kell neki, de végül teljesen átveszi az uralmat. És aztán a boldogság - ez a szó - csak néha érkezik el, és mindig úgy, mint egy hirtelen időváltozás. Valeria Luiselli