Az emberek már nem nevetnek, Nem élnek, csak nem tudják, Éhesek és nem szeretnek, Mint a kolduló kutyák.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek már nem mondhatták el magukról, hogy az emberségük különbözteti meg őket az állatoktól. Még az állatok is segítenek egymásnak.
2. Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose tudják, hogy van-e szerelem. Akik nem szerettek senkit, és akiket nem szeretett senki soha. Mi már nem vagyunk ilyenek. Végh Antal
3. Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó? Pierre Magnan
4. Az emberek nehezen viselik, hogy nincs többé, miben reménykedjenek. Megállnak az utcaszegleten és várják, hogy jöjjön valaki és mondjon valamit. Mindegy, akármit, csak biztasson egy kicsikét. Tormay Cécile
5. Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mintsem csókolnak. Pofoznak, ahelyett, hogy simogatnának... talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik. Hirtelen lehetetlenné, mûködésképtelenné válik. Így inkább megelőzik ezt a félelmüket és a vele járó vigasztalást, a keserûséget, a kiábrándulást, amik mindig ott vannak a háttérben.
6. A felnőttek elfeledték, hogy ők is voltak gyermekek, és nem szeretnek arra gondolni, hogy ők is lesznek öregek, mindent elfeledtek, nem gondolnak semmire, és észre sem veszik, hogy nem élnek. Szilágyi Domokos
7. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán
8. Aki kineveti (...) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék. Szabó Magda
9. Az állatok nem boldogok az állatkertben. Túlélnek, és kényelemben vannak, de nyomorúság kísérti a lelküket. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb ember boldogtalan. Andrew Tate
10. Az állatok csak a jelent ismerik. Az emberek, legnagyobb szerencsétlenségükre egy ingatag pillanatban élnek, mintha egy omladozó fal tetején állnának, mögöttük van a múltjuk, előttük pedig a jövőjük.