A gond azzal, ha megkérdezzük a kutyát, boldog-e vagy szomorú, természetesen nem az, hogy a kérdés értelmetlen. Hanem az, hogy szinte képtelenek vagyunk megérteni a választ. A nyelv szörnyen lustává tett bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni? Eckhart Tolle
2. Nem arról van szó, hogy az állat szeretne beszélni, csak nem tud. Mi szeretnénk, ha beszélne, csak nem tudjuk rávenni.
3. A kutya (...) csak akkor való a lakásba, ha vele van egy ember. De az ember nem tudja, hogy milyen a kutyának a lakásban, amikor ő nincs otthon, tekintve, hogy nincs otthon. Én voltam már kutya a lakásban. Ott fekszem egész nap, és (...) szarul érzem magam. Tudom. Gondoljunk vissza a legdepressziósabb napunkra. Amikor nem akartunk kimenni. Amikor nem tudtunk kimenni. Amikor nem tudtunk semmiről. Na, olyan lehet a kutyának. Gerlóczy Márton
4. Az élet, amióta az eszemet tudom, folyton megoldhatatlan helyzetek elé állít, mert nem szeret engem. Olyan tehetetlen vagyok, mint a kutya, aki véletlenszerûen kap áramütéseket a laboratóriumban, ezért nem képes azonosítani azok okát. Pedig a titok annyi, hogy nincs ok. Csakhogy ő egy idő után mindig számít a rosszra, mindig készül rá. Hát, nekem is, akár egy beszélni nem tudó állatnak, kérdőjelek sorakoznak a fejemben, kergetik egymást, mint kutya a farkát, egymásba harapnak, majd vinnyognak és vonyítanak.
5. Azt képzelni, hogy a kutya gondolkodása egyszerûen az emberi diskurzus lebutított formája, lealacsonyító a kutyára nézve. Számomra, kommunikációjuk lenyûgöző nagysága és változatossága dacára, éppen az teszi különösen becsessé a kutyákat, hogy nem használnak nyelvet. A hallgatásuk az egyik legvonzóbb vonásuk tud lenni. Ez nem némaság: csak a nyelvi zaj hiánya. A kutyával való együtt hallgatásban nincsen semmi kínos: sem abban, ha a szoba túloldaláról bámul minket, sem abban, ha álmosan egymás mellett heverünk. Ahol a nyelv véget ér, ott kapcsolódunk össze igazán.
6. Fura dolog az agy. Erről a helyről ered minden, de senki nem képes behatolni a másikéba. Ezért van az, hogy kommunikálni kell. Az állatokkal nagyon egyszerû nyelvet használunk. Ilyeneket, hogy: "ül", "marad", "nem". De egymás közt bonyolultabb a helyzet. Nem mindig azt mondjuk, amit akarunk, és van, amikor zavaros üzeneteket kell megértenünk. Vagy elölről kezdeni. De bármennyire nehéz, és bármilyen sok a félreértés, az a kötelességünk, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert hiszen mi tanítjuk az embereket, hogy bánjanak velünk. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció felelőssége nem a többiek vállán nyugszik. Hanem a miénken.
7. Az állatok nem boldogok az állatkertben. Túlélnek, és kényelemben vannak, de nyomorúság kísérti a lelküket. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb ember boldogtalan. Andrew Tate
8. Amikor az ember egy állaté, nehéz elmagyarázni, hogy az több lesz ezáltal, mint egy állat. Több empátia kell hozzá, mint amire a többség képes. Fredrik Backman
9. Az emberek mindent elrontanak azzal, hogy folyton kérdéseket tesznek fel, folyton megmagyaráznak vagy félremagyaráznak valamit. A kutyákban csodálatos, hogy nincsenek szavaik, ettől a világ megmarad olyannak, amilyennek megteremtődött: gyermekien egyszerûnek és jelen idejûnek.
10. Az emberek sokkal jobban elkeserednek egy amputáció hallatán, mint az állatok. Számunkra elképzelhetetlen, hogy elveszítsünk egy végtagot, az állatok viszont elfogadják. Nincs olyan öntudatuk, mint nekünk. Nem fogja magát különcnek érezni, és a többi kutya sem fog rajta csodálkozni.