Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol!

Kapcsolódó idézetek

1. Az álmok közt az élet olykor játék, A valóságból nincs több ébredés, A könnyek közt az érzés folyton fájó, Csalódásból út a menny felé.
2. Valamim elveszett: reményem egy üvegdarabja. Hol a gyûrû? Be szomorú. Üres a foglalatja. Hol van a szó, anyám szava? A messzeség felitta. Hol van a szó, hol van a szó? Nincs, aki visszahozza.
3. Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. Madách Imre
4. Ábránd, csaló varázs. A pompás érzelem, mi életet teremthet, A földi zûrzavarban holtradermed. Johann Wolfgang von Goethe
5. Vágyaid elérhetetlen Tartományba vonzanak; Az, mi után futsz epedve, Csalfa, tünde fényalak, Egy sugár a nap szeméből... Büszke diadalmosoly, Mely a sirvafutó felhőn Megtörik, - de nincs sehol! Arany János
6. Az élet mindenütt csak élet, ugyanazokkal a hiábavalóságokkal, ugyanazokkal az illúziókkal és főként ugyanazzal az ijesztő ábrázattal, amely szárnyát szegi a lendületnek. Az álmokért pedig itt sem adnak többet, mint odaát. Csak az boldog, akinek nincsenek álmai, mert csak az tudja kisajtolni az élet minden örömét. Liviu Rebreanu
7. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
8. Keresni, várni, semmit sem akarni, Szeretni, vágyni, egyedül maradni. Nézni a világot becsukott szemekkel, Látni azt, amit még nem látott ember. Teller Ede
9. Emlékek, félelmek, remények meglepnek, mint a fuvalom; ábrándjain hogy száll a lélek, szavakban el sem mondhatom. Ivan Kozlov
10. Nincs békém, s nem szitok háborúságot, félek s remélek, fázom és megégtem, az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben, semmi se kell s ölelném a világot. Francesco Petrarca