A jelenlegi élelmiszer-termelési és -fogyasztási szokásaink károsak az emberi fajra nézve. A termelés elpusztítja a környezetünket, a rengeteg adalékanyag pedig tönkreteszi a szervezetünket. A mai táplálkozási szokásainkat kereskedelmi érdekek mozgatják. Egyre több embernek kell egyre több ételt ennie, így az élelmiszeripar egyre jövedelmezőbb. Ez nemcsak megbetegíti az embereket, hanem függővé is teszi őket a társadalmi és pénzügyi helyzetüktől.

Kapcsolódó idézetek

1. Sajnos az ember élete a természetrombolásra épül: a mezőgazdaság, az ipari termelés környezetpusztítással jár. Az egészet úgy alakítottuk ki, hogy nem figyeltünk oda igazán a környezet megóvására. Ösztönös társadalmi igény kellene, hogy legyen a környezetvédelem, az embernek mindig a zöldebb megoldások felé kellene mozdulnia. Máté Bence
2. Van valami mélyen erkölcstelen abban, ahogy egy élet áruvá redukálódik, egy szintre kerül a mosogatószerrel vagy egy vécékefével. Ahogy az állatoknak szenvedniük kell, hogy a számla aljára egy szép szám kerüljön. Ahogy az üzletláncok mennyiségre és árra vonatkozó elvárása megnehezíti a felelősségteljes tevékenységet. És a legvisszataszítóbb, ahogy mind inkább elfordulunk, jóllehet tudjuk, milyen borzalmas dolgok történnek az élelmiszeriparban.
3. Ahelyett, hogy a társadalom jóllétét a természet (beleértve az embert is) egészségével és sokféleségével mérnénk, beteg modern rendszereinkben a fejődést elvont gazdasági mutatókban fejezzük ki, ami felmorzsolja a morális értékeket és a világ animáját is. A tömegtermelést állandósító és a Föld erőforrásait kimerítő fogyasztás ösztönzése, azzal az illúzióval színezve, hogy ez maga a jólét, egy ördögi kör része, amely kárhozatra ítéli bolygónk minden lényének egészségét és életét. Szemmel láthatóan az ember az egyetlen faj, amelynek sikerül elpusztítania a környezetét, és beteljesítenie saját végzetét.
4. Modern, pörgős, anyagias társadalmunkban sok ember elidegenedett a táplálékától, és nem gondol arra, hogy a növények is élőlények, de hitem szerint ahogy egyre többen foglalkozunk saját élelmiszerünk megtermelésével, és azzal, hogy betakarítsuk, majd asztalunkra juttassuk őket, a növényvilággal való szoros kötelékünk valamelyest újra kialakul majd. Jane Goodall
5. Még a legmodernebb életvitel is végső soron a természettől függ. Ha ártunk az ökoszisztémának, magunknak ártunk. Egészséges erdőkre, tiszta vizekre és gazdag termőföldekre van szükségünk az ételhez, a tiszta levegőhöz, a gyógyszerekhez és a jó közérzethez.
6. Ha az emberiség meg akar maradni, fel kell adja ezt az önpusztító túlfogyasztást. A termelés jelentős része tök fölösleges, ugyanis nem igényeket, hanem vágyakat elégít ki. Csányi Vilmos
7. Testünket durva anyagi táplálékkal kell fenntartani, ám amikor túl sokat eszünk, akkor maga az egészség fenntartásához szükséges anyag lesz a betegség és fájdalom forrása. Az olyan országokban, ahol kevés az élelem, az éhezés és éhínség okoz rengeteg szenvedést; azon országokban viszont, amelyekben ez bőségesen, számos tápláló változatban áll rendelkezésre, leginkább a túltáplálkozástól és az emésztési problémáktól szenvednek az emberek. Amikor éppen látszólag problémamentes egyensúly áll fenn, azt "egészségnek" nevezzük, ám ostobaság lenne azt hinnünk, hogy a betegségektől teljesen megszabadultunk, vagy valaha is megszabadulhatnunk. Az ilyesfajta test mindenféle nyavalyák táptalaja. Ha nem lennének betegségek, háborúk és éhínségek, akkor sem kerülhetnénk el a halált. A testnek az a természete, hogy felbomlik. Már a fogantatása pillanatától kezdve halálra van ítélve. Tendzin Gjaco
8. Az élelmiszeripar az ízlelőbimbóid közvetítésével letérített az egészség útjáról, mivel jobban érdekeli a profit, mint az egészség. Mindy Pelz
9. Az ember egy különleges kártevő, mely szaporodik és megmérgezi a világunkat, miközben ráerőlteti a saját rendszerét. Egy rendkívül természetellenes rendszert.
10. Mindenkinek jár tápláló élelem, meleg otthon és egy közösség, melynek tagjaként hasznosan élheti életét. Ha ezek hiányoznak, mesterséges pótlásuk egyre növekvő fogyasztást okoz. Egyre többet eszünk, mert nincs tápértéke az élelemnek, egyre nagyobb házakat építünk, mert nincs meleg otthonunk, és egyre bonyolultabb mûközösséget építünk (óvoda, iskola, munkahely, kórház, nyugdíj, öregek otthona.), mert nincsenek valódi közösségeink. Géczy Gábor