Az egészségről leginkább azt tanítják nekünk, hogy vagy haldoklunk, vagy még nem találtuk meg a megfelelő orvosságot. A kettő között nem maradt sok hely, itt kell élnünk nekünk, akiknek krónikus fájdalmaink vagy betegségeink vannak. Mert még ha kapunk is indokot a fájdalmunkra, ahhoz nem jár megoldás. Így mi a köztes helyen maradunk - meggyőződve arról, valahol létezik egy megoldás a kínjainkra, míg igyekszünk elfogadni azt is, hogy már megtettünk mindent, amit csak lehetett.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem azt tanították nekünk, hogy megőrizzük az emberek egészségét, hanem azt, hogy kezeljük a betegeket. Ez jó, ezt továbbra is folytatnunk kell, mert mindig lesznek, akik megbetegszenek. De legalább ilyen alaposan kellene azt is tanulnunk, hogyan tartsuk egészségesen az embereket azzal, hogy szûrjük a kockázatokat, az életmódot, a táplálkozást stb. Így mindenkit személyesen tudnánk optimalizálni, hogy a legjobbat hozhassa ki magából. Servaas Bingé
2. Az egészség bizonytalan állapot, semmi jót nem jósol. Jobb, ha szépen betegek vagyunk, akkor legalább tudjuk, miben fogunk meghalni. Olga Tokarczuk
3. Testünket durva anyagi táplálékkal kell fenntartani, ám amikor túl sokat eszünk, akkor maga az egészség fenntartásához szükséges anyag lesz a betegség és fájdalom forrása. Az olyan országokban, ahol kevés az élelem, az éhezés és éhínség okoz rengeteg szenvedést; azon országokban viszont, amelyekben ez bőségesen, számos tápláló változatban áll rendelkezésre, leginkább a túltáplálkozástól és az emésztési problémáktól szenvednek az emberek. Amikor éppen látszólag problémamentes egyensúly áll fenn, azt "egészségnek" nevezzük, ám ostobaság lenne azt hinnünk, hogy a betegségektől teljesen megszabadultunk, vagy valaha is megszabadulhatnunk. Az ilyesfajta test mindenféle nyavalyák táptalaja. Ha nem lennének betegségek, háborúk és éhínségek, akkor sem kerülhetnénk el a halált. A testnek az a természete, hogy felbomlik. Már a fogantatása pillanatától kezdve halálra van ítélve. Tendzin Gjaco
4. Naivan azt hittem, az egészségügyi rendszer meg tud birkózni a krónikus betegségekkel és fájdalmakkal (...). Hittem benne, hogy a nyugati orvoslás mindenre tudja a választ. Beteg vagy? Van rá gyógyszer! Megmagyarázhatatlan fájdalom gyötör? Van rá válasz - csak tedd ezt és ezt, és tüstént jobban érzed majd magad! Annyira akartam, hogy ez igaz legyen! Szükségem, volt rá, hogy igaz legyen. De természetesen nem így történt.
5. Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.
6. Nagyon sok ember éli le az életét betegségekbe kapaszkodva, mert nem tudja elengedni, amit az ad neki. Az egyik legfőbb betegségelőny persze magától értetődő: nem kell konfliktusba keverednünk, nem kell döntést hoznunk, nem kell kimondanunk valamit.
7. Mi a győzelem és mi a vereség? Ugyanolyan nehéz újra megpróbálni, mint elengedni: elengedni a szenvedést, a fájdalmat, a félelmet. Ahelyett, hogy azt mondanánk, csatázunk, harcolunk, győzünk vagy veszítünk, miért nem mondjuk el az igazat? Betegek leszünk, kapunk gyógyszert, valaki él, valaki nem.
8. A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
9. Rossz helyzetekbe belekerülünk. Az élet próbál minket formálni fájdalmak árán. A fájdalom elkerülhetetlen, ezt sajnos meg kell értenünk. De ha tudjuk, hogy ez értünk történik, (...) nem az a kérdés, hogy miért történik velem, hanem hogy mit kell ebből tanulnom. Dobó Kata
10. Sokszor nagyon nehéz megállapítani, hogy valakinek mi a baja. A tankönyvekben világosan körülhatárolt, vitathatatlanul felismerhető betegségekről olvas az ember. De a kórházban betegek fekszenek. Talán hallotta már azt a bölcs mondást, hogy sosem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani. És egy beteg ember sosem olyan egyértelmû és pontokba foglalható, mint egy betegség. Néha türelemjáték, néha bonyolult kísérletsor, és van úgy, hogy megfejthetetlen rejtély. Janikovszky Éva