Az egyetlen dolog, ami "szabad" a szabadidőben, az az, hogy a főnök megszabadul a fizetési kötelezettségétől. A szabadidőt leginkább munkára való felkészüléssel, munkába menetellel, munkából való hazatéréssel vagy a munka kipihenésével töltjük. A szabadidő egy eufemizmus arra a sajátos módra, ahogyan a munkaerő, mint termelési tényező nemcsak saját költségén szállítja magát a munkahelyre és vissza, hanem elsődleges felelősséget is vállal a saját karbantartásáért és javításáért is.

Kapcsolódó idézetek

1. A szabadidő azért szabad idő, hogy ne nyomasszanak a munkahelyi gondok és elvárások, ha tehát lélekben a munkahelyen vagyunk, magunkat is és a szeretteinket is becsapjuk.
2. Minél felkészültebb, mûveltebb valaki, annál hasznosabb a szabadideje. Ekkor fogannak meg a leghasznosabb gondolatai, melyek majd a munkájában öltenek testet.
3. Rövid, intenzív koncentráció az íróasztalnál, majd séta, videócset egy baráttal, aki valamilyen projektet javasol, néhány mém a közösségi oldalakon, gyors bevásárlás a ház mögötti biopiacon. A nappalok hosszúak - a ledolgozott órák száma összességében valószínûleg magasabb, mint egy alkalmazott esetében. De az alkalmazotti léttel ellentétben itt nem számolja az órákat az ember, mert ebben az életben a munka fontos szerepet játszik, nem elnyomás vagy zsarolás. Ellenkezőleg: a munka a fejlődés forrása, kreatív impulzusforrás, az élvezet dallamának alapritmusa. Vincenzo Latronico
4. A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság. Csernus Imre
5. Az ember, nincs mit tenni, rendkívül aktív lény. Nem nyugszik. Mindig kell neki valamit csinálni. Amíg a mindig csinálást az agráriumban lehetett kiélni, nem volt ezzel probléma, amikor az iparban, hát, az is kezelhető. Ám, amikor a múlt század hatvanas éveiben az ipari fejlődés abba a szakaszába ért, hogy az egyre bővülő termeléshez is sokkal kevesebb élőmunkára volt szüksége, akkor rengeteg ember felszabadult. Egy csapásra fellendült a szolgáltatások világa, és a mûkörmöstől az divattervezőig csomó olyan fura szakma jelent meg, ami nem állít elő semmi lényegeset, de részesedik az emberiségnek a termelés során előállított javaiból. Ami persze jó dolog, mert aki dolgozik, az nem hal éhen. Csakhogy a nélkülözhető szakmákkal egy időben megjelent még valami: a szabadidő. Ami egyrészt örömre ad okot, másrészt bizony probléma is, mert aki unatkozik, könnyen fordul a társadalom számára káros aktivitások felé. Csányi Vilmos
6. Szabadságunkban áll a teljesség érzésének forrásait megválogatni, és a magunk útját járhatjuk saját szabadon választott értékeink alapján. Sajnos azonban felszabadultság helyett többnyire ürességet érzünk. Keményebben, elmélyültebben, hatékonyabban dolgozunk, mint a korábbi nemzedékek, de egyre kevésbé tudjuk megmagyarázni, miért is hajtunk ennyire. Frank Martela
7. Az idő szabályaihoz alkalmazkodva fekszenek le, kelnek fel, mennek dolgozni és enni az emberek. Vagyis az órával összhangban élnek. Az évek, a hónapok, a hetek szabályrendszerének feltalálásával az emberek kifejezetten magukat korlátozzák az időben. Ráadásul az ember feltalálta az órát, hogy megerősíthesse az idő szabályrendszerét. A szabály meglétét ugyanakkor kényelmetlenségek is kísérik. Az emberek azonban ezt a kényelmetlenséget berakják a szobájukba, felakasztják a falaikra, aztán unottan ott hagyják, vagyis egy bizonyos helyre teszik, hogy tovább tudjanak tevékenykedni. Mindennek a tetejébe az időt még a karunkra is felcsatoljuk! De most nagyon is értem, miről van szó. A szabadságot nyugtalanság kíséri. Az emberek a nélkülözéseket vállalva inkább a biztonságérzetet választják. Genki Kawamura
8. Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket? Cecelia Ahern
9. Az alkalmazott részben rabszolga. A főnök mondja meg, mikor jelenjen meg, mikor menjen el, és hogy mit csináljon a kettő között. Megmondja, hogy mennyi munkát és milyen gyorsan kell elvégezni. Az irányítást a megalázó szélsőségekig fokozhatja, ha kedve tartja. Megszabhatja, hogy az alkalmazott milyen ruhát viseljen vagy milyen gyakran menjen ki a mosdóba. És néhány kivételtől eltekintve bármilyen okból vagy akár ok nélkül is kirúghat.
10. Amit (...) mi szabadságnak érzünk, az a valóságban gyakran csupán a kötelezettség változása; amikor az eddig viselt kötelezettség helyét egy másik foglalja el, elsősorban a jelenlevő régi nyomás megszûnését érezzük, s minthogy megszabadulunk tőle, az első pillanatban úgy tûnik, hogy általában szabadok vagyunk, mindaddig, amíg az új kötelezettség, melynek terhét az eddig megkímélt és ezért különösen jó erőben levő izomcsoportok igénybevételével viseljük, ezeknek lassankénti elfáradásával érvényre nem jut.