Az éjbe fut a vonatunk. Ebbe a sûrû, sötét éjszakába, ami jó ideje uralkodik nappal is a gyûlölet városában - neve is van: Budapest.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy rohanunk keresztül az életünkön ismeretlen rendeltetésünk felé, ahogyan egy vonat száguld a sötét éjen át. Agatha Christie
2. Szenvedés útján megy a haladás vonata.
3. Piszkos épületek, névtelen emberek tömege, soha nem szûnő zaj, zsúfolásig teli vonatok, szürke ég, a teret uraló hirdetések, vágyak és lemondások és ingerültség és izgalom. Végtelenül sok választás, végtelenül sok lehetőség. Csakhogy miközben végtelenül sok, egyben nulla. Mindent a kezünkbe fogunk, és közben a nagy nullát markoljuk. Ilyen egy nagyváros. Murakami Haruki
4. Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihûl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: József Attila
5. Vonatok, melyek hozzá visztek, Vonatok, melyek tőle hoztok, Óh, vonatok, járjatok rosszul, Ha éjszakában száguldoztok. Ady Endre
6. Az éjszaka sötét és hosszú, megfoszt bennünket az értelmünktől. Jón Kalman Stefánsson
7. Vonaton az ember rövid, ám intenzív álmokat lát, olyanokat, amelyekbe beleszûrődik a kinti valóság, olykor sokkal hihetőbb formában, mint ahogyan körbevesz bennünket. Balla D. Károly
8. Az éj átfest sok gondolatot.
9. A gyûlölet csapda. Norman Mailer
10. Vonatok vagyunk, melyeknek az eleje fel van virágozva; zakatolunk gyorsan be az állomásra, aztán a halálba és a szerelembe. Sütő András