Az eksztázis hasonlít az emlékezésre. Az eksztázis lényegében a lélek emlékezete, amikor visszagondol a mennyországra.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezetvesztés áldás. Az ember elfelejti a gyászt, a fájdalmat, a féltékenységet. Csak felébred, és az élete egy tündöklő, tiszta lap.
2. Az emlékezet a múlt és a jelen képzeletbeli konstellációja, amely új élményt szül. Az emlékezet nem a múlt raktára, hanem a jelen kincsestára.
3. Lelkem érzéseit is emlékezetem őrzi. Nem úgy, ahogy a lélek maga érzi őket, mikor megrohanják, hanem egészen más módon: az emlékező erő saját természete szerint. Szent Ágoston
4. A test úgy őrzi az emlékeket, mint a palack a szellemet. Rácz Zsuzsa
5. Az emlékezés valójában az emlékek újrakonstruálása. Ahogyan nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, ugyanúgy nem tudjuk kétszer pontosan ugyanazt a gondolatot gondolni. Mérő László
6. Emlékezni annyit tesz, mint szétnézni, újra meg újra, szüntelen csodálkozással. Linn Ullmann
7. Mi az, hogy boldogság? Egy biztos: semmiképpen sem valamiféle tartós állapot. A boldogság extázis, egy fölszikrázó pillanat az ember életében, és ezek a fölszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak. Popper Péter
8. Szent, tiszta kedélyállapot, melyben érzésünk ringat és sodor - földi alkatunk lélegzése is szinte szûnik, testünk elalszik és magunk élő lélekké változunk, míg szemünk, melyet összhang ereje nyugtat s mélységes, hatalmas öröm, a dolgok leglelkébe lát. William Wordsworth
9. A visszaemlékezés az elmúlt életre olyan, mintha az ember még egyszer élne. Marcus Valerius Martialis
10. Az emlékezetkiesés kicsit a lélek elvesztése is.