Az élet csupa szenvedés és fájdalom. Az emberek folyton csak bántani akarnak, nem szerethetsz senkit és semmit, mer` elveszik tőled vagy tönkrezúzzák, te pedig egyedül maradsz és szüntelenül harcolnod kell, szüntelenül menekülnöd, hogy életben maradj.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet csupa szenvedés. Engedd, hogy a fájdalom megeddzen, de ne kapaszkodj bele! Ne keseredj meg! Trevor Noah
2. Az élet maga a pokol, amelyben épp csak annyi mutatkozik meg a mennyországból, hogy a remény annál jobban fájjon. Az élet lehetetlen. Gyötrelmes. Megmagyarázhatatlan. Kínszenvedés. Amy Harmon
3. Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyûlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
4. Az élet szenvedéssel teli, hát sokan elmenekülnek előle. Ha szerelmes leszel, életre ébredsz. És minél erősebb a szerelem, annál jobban tud fájni. Gaál Viktor
5. Az élet nem ajándék, nem lehetőség, hanem egy hatalmas kicseszés. A fogantatásod pillanatától harcolnod kell, aztán betegségek és gonosz emberek nehezítik a sorsodat, de küzdesz, nehogy meghalj! Viszont egyszer úgyis véged. Akkor mi értelme van a csatáknak? Hiszen az örök életet úgysem tudod magadnak kiharcolni. Csak reménykedem abban, hogy a mennyország létezik, és a lelkünk tovább él a testünk elmúlása után is.
6. Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tûnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefûzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.
7. Az élet olyan szomorú. Annyira szomorú, mégis mindannyian benne vagyunk. Benne akarunk lenni. Ragaszkodunk hozzá; mind azt keressük, ami vigaszt nyújt nekünk. Hanya Yanagihara
8. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
9. Senki sem érezheti magát boldognak, ha nincs ellenkező tapasztalata is a szenvedésről. Az ember elvesztette ezt a tudást, mivel zavaros a kapcsolata a léttel. Mindenáron boldog akar lenni, és minden erejével igyekszik védekezni a szenvedés ellen. Így állandóan harcban áll az élettel, mert az élet egyik felét rossznak tartja és elutasítja.
10. Ne vágyjon az életre, mert csak megégeti magát. Az élet égeti az ember kezét, és a szívét is megperzseli. Semmi sem éget jobban, mint az élet. Mika Waltari