Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derû, a nevetés.

Kapcsolódó idézetek

1. Merj elbukni! Merj összezavarodni! Merj a földre rogyni, alázattal, nevetve! Merj álmodni és merd engedni az álmokat meghalni!
2. Nevetünk, amikor szabadnak, boldognak, a világ, az élet urainak érezzük magunkat; amikor az élet szép, amikor itthon érezzük magunkat ebben a világban. De látni fogjuk, hogy furcsa módon akkor is nevetünk, ha hirtelen kiesünk önnön életünkből, ha "kizuhanunk a világból"; ha valami betaszít minket, ha csak egy szempillantásra is, egy ismeretlen és idegen világ szakadékába. A viccek pontosan ezt teszik velünk: belöknek egy szakadékba. A viccek nem tréfálnak. Nem triviálisak. Egy romboló és egyben felszabadító démon lakik bennük. Veszélyesek. Hankiss Elemér
3. A világon nincsenek bátrak és gyávák, fiam! Csak bátrak vannak. Megszületni, élni, meghalni: ehhez már önmagában is elég bátorság kell. Mi, emberek, valamennyien bátrak vagyunk. És valamennyien félünk. Akit az emberek bátornak neveznek, az éppúgy bátor, és éppúgy fél, mint a többiek.
4. Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők, Ezek szomorkodók, amazok nevetők. Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság, A másiknak élte vidámság, gazdagság.
5. Mert a sírás béke, megnyugvás, belenyugvás, halál, nirvána, boldogság - a nevetés harc, ellenállás, szenvedés, élet. Ezért tagadjuk a sírás üdvösségét - ezért követeljük a nevetés kínját. Karinthy Frigyes
6. A hasraesés (...) jó is lehet. Ha a bohóc hasra esik, azon mindig jót nevetnek. Nevettetni viszont jótétemény.
7. Mi a nevetés? A léleknek dalra kerekedése, ropogós ugrándozása, vidám kurjongatása. Egészséges lélek fenn nem állhat nevetés nélkül. E nélkül nincs is élete. A csecsemőben akkor támad a lélek, mikor nevetni kezd, s az öregben és nyavalyásban akkor múlik el a lélek, amikor már nem tud többé nevetni. Eötvös Károly
8. Az élet valójában csata. A gonosz arcátlan és erős. A szépség varázslatos, de ritka. A jóság hajlamos arra, hogy gyenge legyen. Az ostobaság gyakran pökhendi és kihívó. Magas helyeken gyakran hülyék ülnek, az értelmesek pedig lent, és az emberiség többsége boldogtalan. De ez a világ - bár olyan, amilyen - nem valami rossz illúzió, nem fantázia szüleménye, nem rémálom. Újból és újból és örökre ráébredünk erre. Nem felejthetjük el, nem tagadhatjuk le, nem szabadulhatunk meg tőle. Henry James
9. Nincsenek ártatlan tréfák, ámbár vannak ártatlan nevetések. Nevetünk, amikor - megszabadulva valamilyen feszültségtől, szorongástól, tehertől - hirtelen megkönnyebbülünk. Nevetünk örömünkben, amikor váratlanul sikerül valami. Nevetünk, amikor gyerekeink valami kedveset mondanak vagy tesznek; amikor szerelmünk ránk mosolyog; amikor boldognak érezzük magunkat. Vannak másféle nevetések is. Nevetésünk lehet ártatlan és gonosz, angyali és ördögi. Nevethetünk örömünkben és kínunkban. Nevetünk, amikor boldogok vagyunk, és nevetünk olyankor is, amikor inkább sírni volna kedvünk. Hankiss Elemér
10. Van, ami mindenhol egyforma. A gyerekek kacagása, a szegényeket sújtó nyomor és az öregek ráncai - azok különösen. Minden ember egyformán hajlik meg, s a ráncok is egyformán ülnek ki az arcokra. Bennük az egész élet - öröm, bánat, szenvedés, boldogság, nélkülözés, minden. Kezdem néha azt hinni, - sok-sok év után -, hogy egyszer bizony az én hátam is meghajlik, mint a fenyő Isten előtt.