Az élet is színpad, de az előadások zötyögősek, nincs mis-en-scene, nincs összjáték... Mert az életben a lelkiismeret a súgó. Ez a baj éppen... A lelkiismeret hanyag súgó, akárhányszor nincs jelen... És az életnek az akusztikája is más, mint a színpadé... Nappal fület sért a pátosz, a deklamáció, a stilizált beszéd... Vannak nappali komédiások s vannak esteli komédiások...

Kapcsolódó idézetek

1. Szerintem a színházban semmire sincs képlet, nincsenek szabályok, és nem lehet tudni, mi az, ami segít. (...) Súgnak az ösztönök, lendít a lazaság, de támogathat a gyötrődés is...
2. Én félek a haláltól... a színpadon el lehet játszani a halált. Az életben nem lehet. Dobray Sarolta
3. Az élet nem jön rendbe, mert nem olyan, mint a csöpögő csap, hogy kiszáll a szerelő, zseblámpával aláhajol, és megcsinálja. Hogyha sokáig nem vagy itt, észrevétlenül elfolyik csak: lejön a kóc, a szigszalag, és minden rohad a kő alatt, hiába. Tóth Krisztina
4. Úgy látom, jelenkori életünk hívatlan publikum előtt zajlik. Ez a kukkoló tömeg minden történést zsigeri szinten leszól, kritizál. Ily módon durván megsértik a szabadságomat, az életem megéléséhez, a hibáim elkövetéséhez, az örömeim intimitásához, a tökéletlenséghez való jogomat. Utóbbin azt értem, hogy jogom van nem megfelelni mások elvárásainak. Végtére is itt vannak nekem az enyémek. Szóval az életünk inkább állóvízben röfögés hascsikarással. Vavyan Fable
5. Hagyományunkból hiányzik a humor. A kacagás. Az önfeledt derû. Lelkünk a bajokra van hangolódva. A gyászra, a szenvedésre, a komor tragédiákra. A gyûlöletre, a bosszúra, a keserûségre. Újabban pedig a száraz, rideg, okoskodó, szívtelen, józan észre. Müller Péter
6. Félünk, hogy szívünket feltárva elárulnók az igazságot s ezzel megbántanánk valakit, félretesszük hát ezeket a gondolatokat s engedjük, hogy a társalgás céltalanul hányódjék-vetődjék hétköznapi tárgyak körül. Némelykor meg éppen színházat játszunk és sóhajtozunk, vagy kiáltozunk, hogy gondolatainkat eltakarjuk, úgyhogy fülünk, szemünk, szájunk és orrunk nem a miénk többé s haragunk, örömünk, nevetésünk és megbotránkozásunk nem őszinte. Ez a társadalom megállapodott szokása s nem lehet változtatni rajta. Lin Jü-tang
7. Az embernek a színpadon magához kell térnie, fel kell élednie, és gondjait, bajait a színfalak mögött hagyni. Csak a jót szabad kivinni a közönségnek. Csepregi Éva
8. Baromi ijesztő igazán jelen lenni a világban. Sokkal egyszerûbbnek tûnik bebújni egy perszóna vagy maszk mögé. (...) Tök egyszerû az ilyen szürke, arctalan dolgok mögé beállni, mert biztonságosnak tûnik, de abban a biztonságban nincsen élet. Csirmaz Luca
9. Miért van idő? Miért mindig csak ez az idióta egymásután, s miért nincs pezsgő, laktató egyidejûség? (...) E röpke életen át élvezhet, alkothat az ember, de mindig csak dalt dal után dalol, s az egész, teljes szimfónia sosem csendül fel egyszerre összes hangjával és hangszerével együtt. Hermann Hesse
10. A színház külön életet követel, teljesen más világokat nyit ki az emberben, hallásban, látásmódban és örömökben is. Kovács András Ferenc