Az élet jelei: kegyetlenség, fanatizmus, intolerancia; a hanyatlás jelei: szelídség, megértés, elnézés... amíg egy intézmény erős ösztönökön alapul, nem tûr meg sem ellenfeleket, sem eretnekeket: lemészárolja, megégeti, vagy lecsukja őket. Máglyák, vérpadok, börtönök! Korántsem a gonoszság mûve mindez, inkább a meggyőződésé, mindegy, miben, csak teljes meggyőződés legyen. Fellép valahol egy új hit? "lgazságáért" előbb-utóbb a rendőrség kezeskedik.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokan gondolják, hogy a türelem a gyengeség jele. Szerintem ez tévedés. A gyengeség jele sokkal inkább az ingerültség, a düh. A türelem, a higgadtság pedig az erőé. Például, ha vitatkozik valaki és a véleménye józan érveken alapul, akkor végig nyugodt, magabiztos lesz, még mosolyogni is tud, miközben érvel. Ám ha az érvei hibásak, akkor lassan elveszíti a tekintélyét, majd a türelmét is, dühbe gurul, aztán már csak képtelenségeket beszél. Az emberek ritkán jönnek méregbe, amikor biztosak a dolgukban. A düh leggyakrabban a zavarodottság jele. Tendzin Gjaco
2. Diktatúrában élni azt jelenti, hogy félelemben élünk. Ha a diktatúra erős, akkor félelmünk miatt nem érzünk szégyent. Ha a diktatúra gyönge, akkor a félelmünkön érzett szégyent bátorságunkkal leplezzük. Esterházy Péter
3. Ha a vér az élő testben kering, értelemszerûen az élet jelképe. Ám ha kiontják, a halállal válik egyértelmûvé, a gonosz tettet és az elmúlást, az erőszakos véget jelképezi. A vér az erőszak jele is - a háborúé. Nemere István
4. Az erőszak, ha van más választás, erkölcstelen. Az erőszak, amikor nincs más, a túlélés.
5. Egy ember elkövethet hûtlenséget, aljasságot, igen, a legrosszabbat is, gyilkolhat, s belülről tiszta marad. A cselekedet még nem az igazság. Mindig csak következmény. Márai Sándor
6. Ha valaki öl - akkor gyilkos. És ha ugyanaz az ember háborús időben ezreket öl - hős lesz belőle. A társadalmat nem zavarja a gyilkolás, ám a gyilkosnak el kell köteleznie magát a társadalomnak - akkor ölhet. A társadalmat nem érdekli az erkölcs. Az erkölcs csupán csak annyit jelent, hogy meg kell felelned a társadalmi elvárásoknak. Osho
7. Az élet - még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is - ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendûség és az alacsonyabb rendûség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl. Edith Eger
8. A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben éljük... De hát létezik a düh, még ha nem is tapasztaljuk, és változtat minket, alakít, olyanná formál, amilyenek nem vagyunk. A harag záloga talán a jellem, amivé válunk. Ha ez a jellem felébred bennünk és elhisszük, hogy még előttünk az út, hogy az igazság leginkább egy be nem fejezett történet része, melyben a düh rendeltetésszerûen jön, akkor ez az ébredés új esélyeket ad, és a nyugalom ígéretét.
9. Az ember, ha úgy adódik, nem riad vissza a legszörnyûbb bûnöktől sem. Képzeljen el egy olyan világot, ahol ez nem így van, ahol az erőszak nem szül új erőszakot, ahol az újságokat nem háború és erőszak tölti meg! Nos, egy ilyen világ csak akkor lehetséges, ha az ember megszûnik emberinek lenni.
10. Nem az élet nagy bajai azok, melyek próbára teszik a jellemet! A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell. Jean Webster