Ugrás a tartalomra
Az élet - még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is - ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendûség és az alacsonyabb rendûség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.
Kapcsolódó idézetek
-
Számtalanféle rabságot erőltetünk magunkra: a kapcsolatok, a hiedelmek, a vallás - ez mind-mind börtön. Meghittséget érzel, mert odabent nem fúj viharos szél. Védettnek érzed magad, bár a védelem hamis, mert eljön a halál, és magával ránt a túlvilágra.
Osho
-
A megbocsátás a legnagyobb ajándék, különösen, ha önmagunkkal szemben is gyakorolni tudjuk. Egy kedvelt hasonlat szerint haragot tartani azért, mert más talán megbántott, olyan, mintha mérget innánk, és várnánk, hogy a másik haljon meg tőle. Nem mûködik. Megmérgezi az embert. Megmérgezi a kapcsolatait. Megmérgezi a világnézetét. Fogva tart egy börtönben, ahol nálunk a kulcs, de mégsem szabadítjuk ki magunkat.
-
A gyász és a sivár időszakok egyszer mindannyiunkat meglátogatnak, és ha megtanuljuk őket nem átokként, hanem ajándékként fogadni, az megváltoztathatja az ellenállásunkat. Kultúránk szemlátomást a gyönyör hajszolására van ráállva. Benne van már a Függetlenségi Nyilatkozatban is: "élet, szabadság és a boldogság keresése." Emiatt könnyen azt hihetjük, hogy ha nem vagyunk folyamatosan boldogok, akkor velünk van baj. Aki veszteséget, levertséget, búskomorságot érez, vagy azon tûnődik, "egyáltalán mi értelme mindennek?", azt csak még jobban elszigetelheti ez a megszállott boldogságkultusz. Úgy tûnik, kultúránk egyre jobban fél a szomorúság gondolatától, és minden erőnkkel igyekszünk távol tartani az ajtónktól. Pedig a szomorúság az emberi élet része, és megvannak a maga ajándékai is, még ha néha nehéz is felismerni őket.
Glen Van Peski
-
Mindnyájan veszélyessé válunk, ha életerőnknek nincs lehetősége kifejeződni, ha rossz közérzetünket nincs lehetőségünk megosztani, és nincs, aki megértse. Az erőszak a visszafojtott élet bombája.
-
Azt hisszük, hogy erőszakolni kell mindent az évek során. Fogni, vinni, el nem engedni, összeszorított fogakkal gyûjteni, cipelni csak előre. Csak sokára ismerszik meg az élet nevû különös jelenség természete. Hogy az elengedés többet segít, mint a görcsös akarás, s hogy az elégedett embert kudarc nem éri.
Schäffer Erzsébet
-
Minden embernek van legalább egy oka arra, hogy eldobja az életét. És nem könnyû szembesülni a semmivel. De még nehezebb együtt élni a fájdalom démonával. Mindenkinek kötelessége a legjobbat kihozni abból, ami neki adatott, mert az élet értelme éppen az élet. Létezni, mindennek ellenére. Érezni, nézni, együttmûködni. Örülni. Nincs más esélyünk, nincs másik életünk.
-
Az életben az a dolgunk, hogy használjuk az élet adományait, nem az, hogy siránkozzunk és keseregjünk, vagy ujjal mutogassunk azokra, akik rosszat tettek velünk. A legfontosabb kérdés a következő: ha az élet fájdalmat és szenvedést mér rád, te pusztán szenvedni fogsz? Vagy inkább megtalálod a módját a gyarapodásnak és mások szolgálatának? Hittel hiszem, hogy az élet nem velünk, hanem értünk történik, és ránk van hízva, hogy lehetőségre leljünk a kihívásban.
Tony Robbins
-
Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában.
-
Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket. Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz.
-
Ha azt nézzük, mit vettek el tőlünk, akkor nehezen viseljük el az életet. Ha azt nézzük, mit adhatunk másoknak, az sokkal jobb.