Ugrás a tartalomra
A gyász és a sivár időszakok egyszer mindannyiunkat meglátogatnak, és ha megtanuljuk őket nem átokként, hanem ajándékként fogadni, az megváltoztathatja az ellenállásunkat. Kultúránk szemlátomást a gyönyör hajszolására van ráállva. Benne van már a Függetlenségi Nyilatkozatban is: "élet, szabadság és a boldogság keresése." Emiatt könnyen azt hihetjük, hogy ha nem vagyunk folyamatosan boldogok, akkor velünk van baj. Aki veszteséget, levertséget, búskomorságot érez, vagy azon tûnődik, "egyáltalán mi értelme mindennek?", azt csak még jobban elszigetelheti ez a megszállott boldogságkultusz. Úgy tûnik, kultúránk egyre jobban fél a szomorúság gondolatától, és minden erőnkkel igyekszünk távol tartani az ajtónktól. Pedig a szomorúság az emberi élet része, és megvannak a maga ajándékai is, még ha néha nehéz is felismerni őket.
Kapcsolódó idézetek
-
Az élet - még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is - ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendûség és az alacsonyabb rendûség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.
Edith Eger
-
A boldogtalanság egyet jelent a kudarccal. De végtére is mi a boldogság? Lehetséges minden ébren töltött percben boldognak lenni, napról napra, évről évre? Egyáltalán ér ez annyit, hogy törjük magunkat érte? Hogyan is értékelhetnénk a boldogságot, ha soha nem tapasztaltuk meg a fájdalmat? Néha azt gondolom, hogy azért olyan nehéz rálelni a boldogságra, mert rettegünk a szenvedéstől. Talán elfelejtettük a leckét, amit a lelkünk sötétjéből tanulhatunk meg. Hát nem arról van szó, hogy tudnunk kell megkülönböztetni a csillagot a ragyogásától? Hogy megértsük, milyen érzés a boldogság, amire oly buzgón törekszünk? Egy bánat nélküli élet olyan, mint egy szimfónia basszus nélkül.
Karin Alvtegen
-
A saját furcsaságainkkal és gyengeségeinkkel - csodalatosan tökéletlen módon - együtt élni eleinte bátorságot igényel, főként, ha gyerek- és serdülőkorunkban nem bátorítottak minket erre. De a személyes furcsaságaink megélése nem egyenlő rögtön a magányossággal - és fordítva: akit állítólag mindenki kedvel, az nem jelenti azt, hogy boldog is. Aki búcsút tud mondani a szeretet és az elismerés vágyának, az addig ismeretlen szabadságot fog érezni.
-
Az életnek nem kell feltétlenül fájdalmasnak lennie - de mégis főleg a fájdalom miatt változunk. Addig, amíg fájdalmaink nem gyötörnek, eljátszhatjuk, hogy: "Minden rendben van!" De amikor a fájdalmunk már elviselhetetlen (például, amikor nagyon magányosnak érezzük magunkat, vagy félünk) akkor sérülékennyé válunk. A fájdalom bátorít minket arra, hogy vegyük a dolgokat komolyan.
Andrew Matthews
-
Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerû önsajnálat.
Albert Camus
-
Egy életbe ragadva könnyû azt hinni, hogy a szomorúság, tragédia vagy kudarc annak a bizonyos létnek a folyománya. Hogy egy bizonyos életmódnak, nem magának az életnek a mellékterméke. Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy megkönnyítené a dolgunkat, ha felfognánk: nincs olyan élet, amely felvértezne minket a szomorúság ellen. A szomorúság a boldogság szövetének szükséges része. Nem létezhet egyik a másik nélkül. Persze különféle formákban és mértékben léteznek. De nincs olyan élet, amelyben az állandó boldogság állapotában leledzünk.
Matt Haig
-
Egyetlen érzés sem rossz. A szomorúság sem. A félelem sem. Még a negativitás sem. Nem az a lényeg, hogy megszabaduljunk a szomorúságunktól, hanem hogy kitágítsuk a horizontot, el tudjuk fogadni és szeretni tudjuk minden részünket. Nem az a fontos, hogy elkerüljük a sötétséget, és a fény felé orientálódjunk. Csak annyi fényt tudunk a világba hozni, amennyi sötétséget képesek vagyunk elfogadni és szeretni.
Kyle Cease
-
A gyász hozzátartozik az élet élményeihez, s a bánatot, az élet bevégződését, világunk összeomlását egyikünk sem kerülheti el. A túléléshez szükséges megtanulni a gyásszal és szenvedéssel bátran szembenézni, és bizakodni gyógyulásunkban és életünk újjáépülésében. Ahogy a veszteség elkerülhetetlen, tudnunk kell, hogy a gyógyulás is szükségszerûen bekövetkezik.
-
A halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad. Csak azt érezzük olyankor, hogy valami nyomaszt minket, ami nem oldódott fel. Azt érezzük, hogy valami nincs rendben.
-
Lesznek olyan hiányaink, amelyek végigkísérik az életünket anélkül, hogy betölthetnénk azokat. A tegnapi ölelést, a múltbéli dicséretet, a múlt havi gyöngédséget, a múlt évi biztonságérzetet, az elmúlt évtizedbeli boldogságot és a gyerekkori gondoskodást ma már nem kaphatom meg. (...) Ha fölfedezzük és megelégszünk azzal, amit a mai nap ad, főleg ha teszünk is érte, hogy kaphassunk, az megelégedetté tehet a hiányaink ellenére.
Pál Ferenc