Az élet nagy pillanatai, a születés, a betegség, a halál visszavezetik az embert a legközönségesebb közhelyekhez, és kész szókapcsolatokat adnak a szájába, amelyek a népi bölcsességből születtek, s a tudós nyelvnél jobban közvetítik zsigereink mozdulatait.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak közönséges, hétköznapi periódusok az ember életében, és vannak különleges, nagy pillanatok, amikor magától értetődően az emberi lét mélyebb dimenzióiban gondolkodunk, életről és halálról. Mert ebben az állapotban nem is tudunk másképp. Meghal valaki, aki nagyon közel állt hozzánk. Gyerekünk születik. (...) Ha akarjuk, ha nem, az ilyen pillanat valósággal "odalök" a lét forrásaihoz. Oda, ahol fájdalom és gyönyör, születés és halál összeér. Nem tehetünk mást, elnémulunk, és látjuk, amit látunk.
2. Időnként történik valami, ami még jobban összeköt, közelebb visz egymáshoz bennünket. A családokat esküvők, gyermekek születése és halálesetek hozzák össze; katasztrófák, háborúk és sportversenyek egyesítik a nemzeteket, amikor mindenféle ember egy ütemre lép. Néha pedig olyasmi is megesik, ami az egész emberiséget összerántja, mindannyiunk sorsát egybekapcsolja, mintha löketet kapna a gravitációs erő, és összeszûkülne a világ, egy pillanat alatt közelebb kerül minden, és minden ember emlékszik rá, hol volt, amikor megtudta, mi történt. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
3. Az emberek élnek, lélegeznek és beszélnek. Életünk egyik fontos tevékenysége - pusztán külső szemléletre is - az, hogy gondolatainkat, érzelmeinket szavakkal közöljük, hogy mások gondolataira, érzéseire figyeljünk, azokat a nyelv közege által fölfogjuk, megértjük. Attól a pillanattól fogva, hogy a világra születtünk, mindaddig, míg meg nem halunk, beszélünk. Kosztolányi Dezső
4. Mindenki érez kapcsolódási pontokat az élet természetes megszakításaiban. Halálok, kizökkenések, véletlen szünetek, nagy események között. Frank Herbert
5. A boldogság elillan. Elmúlik, mint minden más. Az élet többnyire születésből, öregedésből, fájdalomból és halálból áll. Élhetjük úgy az életünket, hogy igyekszünk nem tudomást venni a dologról, de ettől a tények még tények maradnak.
6. Majdnem minden közhely lesz, amit a szívünk erejével kell megismerni s aztán szavakkal elmondani. Márai Sándor
7. Az emberben, ha megöregszik, több a megszokás, mint az élet. Vagy talán a megszokás az élet. Szász Imre
8. Attól a perctől, hogy megtanul beszélni, a haláláig hány szót mond egy átlagos ember? Mármint beszélünk és beszélünk, megtöltjük az ózont, titkon remélve, hogy a kimondottak között mondtunk valamit, amire megéri emlékezni. Mélyen belül tudjuk az igazat. A legtöbb, amit mondunk, szemét.
9. Az ember életét egyáltalán nem azok a dolgok irányítják, amelyeket olyan nagy szavakkal nevezzünk meg, mint szerelem (...), élet, halál, gyûlölet. Hanem egy csomó kicsinyes, lealacsonyító dolog. Olyasmik, amiket az embernek el kell viselnie, és amikre nem is gondol, míg csak be nem következnek. Agatha Christie
10. A közmondások olyan rövid, velős mondások, melyeket bölcs eleink a tapasztalásból és a gondolkozásból merítettek; az olyan közmondás, amit nem a maga helyén alkalmaznak, inkább ostobaság, mint velős mondás. Miguel de Cervantes