Az élet nem szorongáskeltő. De azzá tudjuk tenni érzelmeinkkel és tudattalan választásainkkal. Ha mindig olyan embereket választunk, akik maguk is hasonló érzelmi attitûddel rendelkeznek, vagy ha tudattalanul folytonosan olyan élethelyzeteket alakítunk, melyekben beigazolhatóvá válik minden korábbi gyanakvásunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tûnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Õk a mi fogódzóink. Jannah Loontjens
2. Az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy saját tapasztalataink építészei lehetünk.
3. Bár a szívet megtölti a feneketlen vágy, a világban hemzsegnek a vonzó egyedek, és se szeri, se száma a csodás lehetőségeknek, az ember mégis hozhat józan döntéseket, amelyek csökkentik a fellángolás veszélyét, és segítenek átvészelni az érzelmi viharokat. És ha majdani házassági "gondok" miatt aggódunk, nem árt tudnunk, hogy a "gond" nem olyasmi, ami "csak úgy megtörténik", hanem sok esetben, bele sem gondolva, magunk hozzuk létre. Elizabeth M. Gilbert
4. Amikor fokozzuk tudatosságunkat gondolatainkkal és érzéseinkkel kapcsolatban, akkor tágabb környezetünk részeként még inkább képesek vagyunk mindezt bizonyos távlatból szemlélni. Amennyiben ebből a nem ítélkező megközelítésû perspektívából tekintünk magunkra, akkor az segíthet annak felismerésében, hogy melyek életünk stresszes területei. Az életünkben jelentkező stressz jeleinek észlelése és beismerése révén megfoszthatjuk a betolakodót attól az erőtől, amely nyugtalanná, szorongóvá vagy levertté tesz bennünket.
5. Senki sem tud normálisan mûködni anélkül, hogy megtapasztalná a szorongást - ez életünk lényeges része. A szorongás segít, hogy elérjük a céljainkat és elkerüljük a kudarcokat a munkánkban, a kapcsolatainkban és a magánéletünkben.
6. A sorsszerûség, (...) ahelyett, hogy egyetlen útvonalra jelölne ki bennünket, sok mindenfélét kínál, és következetesen erősít bennünket - a választásra. Csodálatos életfeltétel ez! Élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat a szabadság gyakorlására; élni annyi, mint megválasztani, hogy mivé legyünk a világon. Egyetlen pillanat sincs, amikor ez a készenlétünk alábbhagyhat és megnyughatik. Még amikor csüggedten hagynánk, hogy történjék bármi, akkor is választottunk: a nem-választást. José Ortega y Gasset
7. Azt mondják, leolvashatóak a szándékaink; választjuk azt, ahogyan élünk. De mikor az élet nem úgy alakul, ahogy remélted, az elgondolkodtat. Volt egyáltalán választásod, vagy egyszerûen így kellett lennie? Mit befolyásolhatunk a döntéseinkkel, és mi az, ami egyszerûen a lényünkből fakad? Döntések... Az élet állandó szereplői. A döntés, hogy bátran továbbmenjünk, vagy meghátráljunk. Hogy megálljunk, és elszalasszuk az életet. Olykor azzal nyugtatjuk magunkat, nincs választásunk, pedig épp ellenkezőleg. Mindig van választásunk.
8. Érzelmi lények vagyunk. Mire a külvilág jelei elérik a tudatos agykérgünket, már színezve vannak érzelmeink által. Érdemes és lehetséges megpróbálkozni ezektől a hatásoktól elvonatkoztatni, de tudnunk kell, hogy ez egy folyamatos küzdelem. És biológiánk ebben a tekintetben éppenséggel nem a partnerünk. Hraskó Gábor
9. Vannak oly idők, mikor döntést hozunk, és néha ezek a döntések oly tettekre sarkallnak - szörnyû tettekre -, melyektől ódzkodunk. Mindenáron elkerülnénk őket, de a döntés döntést szül.
10. Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől. Popper Péter