Az élet ott, ahol fakad, tiszta, édes gyönyör, amely magában az életben van. Nem elmenni a forrástól annyi, mint szûziesnek lenni. Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy kell, hogy te is értsd: nem éltél hiába, az a hely, ahol élsz: világnak világa. Az égig érő fának ha nem nő újra ága, úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága. Koltay Gergely
2. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szûz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet. Ady Endre
3. Élet, édes, nagyszerû, felejthetetlen élet! Nem távozhatsz már tőlem. Magamban őrizlek. Sose gondoltam, sose reméltem, s íme, magamban viselem. Ott heverünk óriási tenyerén, és az élet futott, futott velünk, sokan nem érkeztünk meg sehova, minden elmúlt, mindennek vége. De valami megmaradt. Nem minden lábnyomot nő be a fû, nem illan el minden sóhaj. Én maradok. És ő is marad.
4. Nézz csak körül, itt minden él! A virágok, a fák, még a békák is a körforgás részei. Minden változik, minden növekszik, mint te. Az életed sohasem ugyanaz. Egykor gyermek voltál, és mindjárt felnőtt nő leszel. Egy nap felnősz, valami fontosat teszel, gyerekeid lesznek, és egy nap elalszol te is, mint a gyertya lángja, utat engedve egy új életnek. Ez bizonyos, ez a dolgok rendje. (...) Senki sem akar meghalni, de ez a körforgás része, úgy, mint a születés. Nem élhetsz halál nélkül.
5. Az asszonyok jól tudták, hogy ahol a férfi elégedett, ahol nem mond ellent neki senki, és hiúsága sérthetetlen bálvány módjára áll, ott az asszony is békén és kellemesen élhet. Így aztán az asszonyok a bölcsőtől a sírig azon iparkodtak, hogy minden férfi jól érezze magát, aki a közelükbe kerül, és az elégedett és hálás férfiak bőven viszonozták ezt előzékenységgel és lovagiassággal. Mindent odaraktak volna a lábuk elé, csak egyet nem: annak az elismerését, hogy van eszük. Margaret Mitchell
6. Az élet nem olyan, mint egy jól berendezett fiók, amelyben minden kötelességszerûen a helyén van, hanem olyan, mint egy nagy kert... itt sivár és terméketlen a talaj, ott gyom és bozót ver gyökeret, de helyenként üde pázsit zöldell, illatos virág nyílik szemnek és szívnek gyönyörûségére. Ninon de Lenclos
7. Szépség, szûzesség, ifjúság virága, Mint tépett párta, hullhat föld porába, Örökkön él én édes, büszke, drága, Mennyei mély szerelmem ciprusága. Juhász Gyula
8. A sírok az élők, nem pedig a holtak számára vannak. Nyújtanak nekünk valamit, amire összpontosíthatunk, a tudat helyett, hogy a szerettünk a föld alatt rothad. A holtakat nem érdeklik a frissen vágott virágok és a faragott márványszobrok. Laurell Kaye Hamilton
9. Az egyszerû ember úgy él, ahogy lélegzik, minden további erőfeszítés vagy dicsőség, minden további hatás vagy szégyen nélkül. (...) Nem veszi magát se komolyan, se tragikusan. Járja a maga útját, könnyû szívvel, békés lélekkel, cél, nosztalgia, türelmetlenség nélkül. A világ a birodalma, s ez neki elég. A jelen az örökkévalósága, s ez betölti. Semmi bizonygatnivalója, hisz semminek nem akar látszani. Semmi keresnivalója, hisz minden itt van. Mi egyszerûbb az egyszerûségnél? Mi könnyûbb? Ez a bölcsek erénye, és a szentek bölcsessége. André Comte-Sponville
10. Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.