Ugrás a tartalomra
Az életben mindig vannak jellemformáló kapcsolatok: az első szerelmünk, a legjobb barátunk, vagy a családunk. Leginkább ezek a kapcsolatok számítanak, de ezek a legnehezebbek is, mert ha szeretünk valakit, néha nehezen engedjük el, attól félve, hogy elveszítjük. De az igazság az, hogy ha néha adunk egy kis szabad teret a szeretteinknek, rájövünk, hogy az, ahol lenni akarnak, az mellettünk van.
Kapcsolódó idézetek
-
Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálhatsz.
-
Mindig azt mondják, hogy az első szerelem sokáig veled marad az után is, hogy találkozol a második, harmadik vagy negyedik szerelmeddel. Azt viszont elfelejtették megemlíteni, hogy néhány emberben olyan mélyen megmarad, amitől szinte képtelen továbblépni. Ilyenkor arra kényszerülsz, hogy úgy járj a földön, mintha egy részed állandóan hiányozna.
-
Mint minden igazán fontos dolog, a személyes kapcsolatok is nagyon boldoggá tehetnek minket, amikor jól mûködnek, és nagyon boldogtalanná, amikor nem. Az emberek környezetünk legrugalmasabb, legváltozékonyabb részét képviselik. Ugyanaz az ember csodálatossá teheti a reggelünket és rémessé az esténket. Mivel annyira függünk mások szeretetétől és elismerésétől, érzékenyek vagyunk arra, hogyan bánnak velünk.
Csíkszentmihályi Mihály
-
Mindig azt mondják, hogy szerelmek jönnek-mennek az életükben, de igazi csak kevés akad. Hát így van ez a barátokkal is. Lehet, hogy sok olyan ember van az életedben, akiknek tudod, mi a kedvenc színe, vagy időnként felköszöntöd a születésnapján - de csak kevesen vannak olyanok, akiket tényleg ismersz, és akikre valóban számíthatsz. Akiknek igazán kitárhatod a szívedet, és akikkel együtt tudsz nevetni vagy sírni. Nehéz igazi és jó barátokat találni, és még nehezebb megőrizni a valódi, mély barátságokat.
-
Hatalmas és titokzatos az első szerelem, amely nagyon sokáig velünk marad. Halálunkig velünk marad. Mert szerethetjük mindenkinél jobban a mostani társunkat, de mindig lesz a szívünkben egy kis rekesz annak, akit először szerettünk.
-
Életünk során legnagyobb kincseink a kapcsolataink. A szülő-gyerek kapcsolat (legyünk akár gyerekek, akár szülők), a testvérkapcsolat, majd a párkapcsolat, mind-mind alakítják, formálják életünket, hatással vannak egymás minőségére, és együttesen életminőségünkre. E kapcsolatok azonban nem csak minket formálnak, általunk is formálhatók.
-
Ahol a szociopaták nehézséget látnak, ott a normális emberek érzelmi kötődést. Családot, barátokat, szeretteket, és a legtöbbünk ezeket nehezen adja fel. Õk határoznak meg minket, ők tesznek azzá, akik vagyunk. Néha a körülöttünk lévők kiegészítenek minket.
Dan Wells
-
Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.
-
Nem magától értetődő, hogy el kell hagynunk életünk párját - még akkor sem, ha már régóta gondok vannak közöttünk. Mindenekelőtt az a gondolat rettenti el ettől a lépéstől a legtöbb embert, hogy utána egyedül marad. Gyakran a harmadikkal való kapcsolat adja meg azt a szükséges lökést ahhoz, hogy elszánja magát erre a lépésre. Sokan a legnehezebb, de a legjobb döntésnek tartják életükben - az elválási szakaszban jelentkező minden probléma és nehézség ellenére.
Alfons Vansteenwegen
-
Az élet nehéz döntések sorozatának látszik: hogyan találom meg életem párját? Maradjak a házastársam mellett, vagy jobb, ha elválok? Miből fogom kifizetni a lakbért? Van olyan munka, amit szeretek is és pénzt is hoz? Mihez kezdjek az idegesítő rokonaimmal? Hol érezhetem végre otthon magam? Hogyan őrizhetem meg vagy nyerhetem vissza az egészségemet? És így tovább. De a rengeteg látszólagos választási lehetőség mögött mindig a félelem és a szeretet között kell döntenünk. A félelemtől sérülünk, a szeretettől gyógyulunk. A többi csak részletkérdés.