Mindig azt mondják, hogy az első szerelem sokáig veled marad az után is, hogy találkozol a második, harmadik vagy negyedik szerelmeddel. Azt viszont elfelejtették megemlíteni, hogy néhány emberben olyan mélyen megmarad, amitől szinte képtelen továbblépni. Ilyenkor arra kényszerülsz, hogy úgy járj a földön, mintha egy részed állandóan hiányozna.

Kapcsolódó idézetek

1. Hatalmas és titokzatos az első szerelem, amely nagyon sokáig velünk marad. Halálunkig velünk marad. Mert szerethetjük mindenkinél jobban a mostani társunkat, de mindig lesz a szívünkben egy kis rekesz annak, akit először szerettünk.
2. Igazán szeretni csak egyszer lehet. Az első szerelem emlékét soha semmi sem törülheti ki a szívből, megmarad az állandóan s még a későbbi években is édes visszaemlékezése­ket kelt a szívben. Vannak ugyan olyanok is, akik sokszor tudnak szeretni, de ezek nem ismerik azt az égig emelő szent érzelmet, amely vagy boldoggá vagy örökre boldogtalanná teszi az embert.
3. Az első szerelem és az utolsó kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz! Az elsőnél azt hisszük, nem jöhet utána senki. Az utolsónál viszont azt hisszük, még jöhet, de tévedünk... És ez a legszomorúbb. Az elsőnél mindig még túl fiatal az ember, de ezt nem hiszi el. Az utolsónál viszont még azt hiszi, hogy fiatal és aztán kiderül, hogy nem...
4. Az életben mindig vannak jellemformáló kapcsolatok: az első szerelmünk, a legjobb barátunk, vagy a családunk. Leginkább ezek a kapcsolatok számítanak, de ezek a legnehezebbek is, mert ha szeretünk valakit, néha nehezen engedjük el, attól félve, hogy elveszítjük. De az igazság az, hogy ha néha adunk egy kis szabad teret a szeretteinknek, rájövünk, hogy az, ahol lenni akarnak, az mellettünk van.
5. Amikor egy új valaki felbukkan az életedben, előbb megszereted, de aztán mindig történik valami, és te újra egyedül maradsz. Ami nem is lenne baj, de te ezzel újra megerősíted magadban, hogy téged nem lehet szeretni. Oravecz Nóra
6. - Akárhányszor eldöntöm, hogy továbblépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni őt. (...) - Majd egyszer megismersz valakit, őrülten bele fogsz szeretni, és rájössz, hogy továbbléptél anélkül, hogy észrevetted volna.
7. Amikor egy nagy szerelem véget ér, először az ember azt hiszi, nem éli túl. Aztán túléli. És nemcsak túléli: talál újabb szerelmet, amiben egyre több öröme telik. Más az új szerelem, mint az előző, de újra érdemes élni miatta. Csongrádi Kata
8. Van első, felejthetetlen szerelem! Amit az ember nem tud kitörölni szívéből, emlékezetéből, évek múlásával sem. Évtizedek után is egy szép, felejthetetlen, kellemes dolog. Egy felejthetetlen, gyötrelmes, megkínzó és mégis oly jó, oly kedves, oly gyönyörû! Ám az Élet mindenhez hozzápiszkál! Szép kapcsolatokat zúz széjjel, párokat szakít szét, szíveket tesz tönkre.
9. De ha már mindenáron fel kell osztani az embereket szerelem dolgában, én a következőt javaslom: egyesek vannak olyan szerencsések vagy szerencsétlenek, hogy több embert szeretnek, egymás után vagy egymást átfedve, mások pedig vannak olyan szerencsések vagy szerencsétlenek, hogy egész életükben csak egyszer szerelmesek. Ha egyszer szerelmesek lesznek, történjék bármi is, az nem múlik el. Mert vannak, akik csak egyszer képesek rá.
10. Az első szerelem feledhetetlen és megismételhetetlen, mert ezzel lépünk be a felnőttek világába. Jön még utána több is, mely megpróbálja betölteni az első szakítás okozta ûrt. Vajon ezek kevésbé egocentrikusak? Egyáltalán nem biztos, hiszen mindig arról álmodunk, hogy találunk valakit, aki majd kiegészít bennünket, aki énünk másik fele. Az ember a lelke mélyén kitörölhetetlenül őrzi az első szimbiózis emlékét. Arról álmodunk, hogy találunk valakit, aki első szerelmünkhöz hasonlóan megért és kiegészít minket, hogy megint úgy érezzük: élünk. Marcel Rufo