Az életben sok mindenféle fájdalmak gyötrik az embert, és nem mondhatja senki előre, hogy a bánatnak valamely neme ellen biztosítva van; de épp oly sokfélék s különbözőek vigasztalásaink is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember a fájdalomban azzal vigasztalódik, hogy még nagyobb fájdalom is érheti. Nincs olyan szerencsétlenség az ember életében, amelynél nagyobb nem ért volna más embert. G. Hajnóczy Rózsa
2. Az élet elkerülhetetlen csalódásokat hoz. Az emberiség egész történetében nem talál egyetlen embert sem, akinek ne lettek volna nehézségei, aki elé nem tornyosultak akadályok, akit nem ért valami kellemetlenség vagy csalódás. Ladislav Fuks
3. Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában.
4. Életünk folyamán kétféle fájdalommal találkozhatunk. Az egyik, amelyet másoknak okozunk. A másik, amelyet elszenvedünk. A kettő mindig arányban van. Darnel Christian
5. Mindenkinek vannak nehézségei az életben, de vannak örömforrásai is, és néha nagy a kilengés a kettő között. Kevés az egyedi eset, sokkal szorosabb összeköttetésben állunk egymással, mint gondolnánk. Takács Noémi
6. A fájdalom elkerülhetetlen az életben, de azt megválogathatjuk, hogy ki okoz fájdalmat.
7. Az élet megpróbáltatásai nem mindenkit sújtanak egyformán. Gabriel García Márquez
8. Az életben csak az biztos, hogy szenvedni fogunk. Az azonban, hogy hogyan reagálunk a szenvedésre - hagyjuk, hogy megkeserítsen bennünket, vagy nemesebbé válunk általa - nincs kőbe vésve.
9. Izgalmas az élet, mert semmit sem lehet benne biztosra venni. Van, aki ettől rengeteget szenved. Sokszor voltam már olyan helyzetben, amikor teljesen reménytelennek tûnt az egész, mégis valahogy jöttek a megoldások, csak tenni kellett érte. És nem elkámpicsorodni.
10. Sosem olyan tartós az öröm, hogy utol ne érne a bánat: szomorúság a vigasság előtt, szomorúság utána és szomorúság közben is, amiért óhatatlanul véget ér a jókedv (...); az örök emberi szomorúság árnyéka mindenkire rávetül, és mindenki a maga természete szerint viaskodik vele. Mohamed Mbougar Sarr