Az életünk nagy része fizikailag átépített, ember alkotta környezetben - városokban, épületekben, utcákban - játszódik, ahol a természet már nem látható. Mintha csak beleköltöztünk volna azoknak az embereknek az elméjébe, akik ezeket a mesterséges konstrukciókat és valóságokat elképzelték.

Kapcsolódó idézetek

1. A környezet, amelyben élünk, már nem kapcsolódik a bolygó azon természetes folyamataihoz, amik minket magunkat is létrehoztak. Kizárólag az emberi mentális folyamatok terméke. Valóságos, de csak úgy, ahogyan egy színházi előadás vagy egy vidámpark is valóságos.
2. Ma a legtöbb civilizált ember városlakó, vagy legalábbis városban végzi a munkáját. Mindennapi életükben szinte csak élettelen, főképpen ember alkotta dolgokkal találkoznak. Elfelejtették azonban, hogyan bánjanak mindazzal, ami él; ahol csak érintkezésbe kerülnek ilyenekkel, hihetetlenül rövidlátó módon kezelik, és megsemmisítenek mindent, amiből életünk táplálkozik. Mivel mindaz, amivel nap mint nap bánnak és amit fontosnak tartanak, emberi alkotás, mindent elkészíthetőnek tartanak. Konrad Lorenz
3. Miközben pusztítjuk a körülöttünk lévő világot, a természet színpadra állított, mesterséges élményének mestereivé váltunk. Ez pedig egy megnyugtató látványosság, egy illúzió. Zed Nelson
4. Arra születtünk, hogy a természetben álljuk meg a helyünket, nem irodákban vagy az otthoni heverőn. Csakhogy a mesterséges ökoszisztémák rányomják bélyegüket a mindennapjainkra, és elfeledtetik velünk biológiai eredetünket. Peter Wohlleben
5. Az emberek többsége illúziók között éli az életét.
6. Az ember tehetetlensége csupán áthelyeződött egy másik szférába. Amit nyert a természettel szemben, elvesztette önmagával szemben: környezetén uralkodik, de maga azoknak a társadalmi eszközöknek a hatalmába került, amelyeknek ezt az uralmát köszönheti.
7. A városi közösségekben minden egyes ember élete minden szempontból olyannyira kiszámított, iparilag megtervezett, mint egy alkatrészé, amelynek hibátlanul kell illeszkednie az egész gépezet mûködésébe. Ebben az értelemben az ember nem ura a saját életének. Semmilyen kontrollal nem bír fölötte. Túlélőként él, napról napra az előírt, rászabott sebességgel követve a közös életvezetési mintát. Tendzin Gjaco
8. Rengeteg időt töltünk azzal, hogy kialakítsuk a világunkat. Órákat és naptárakat készítünk, megpróbáljuk előrejelezni az időjárást. De életünk mely része áll igazán az irányításunk alatt? Mi van, ha csak az általunk elképzelt valóságban akarunk létezni? Ez őrültté tesz minket? És, ha igen, nem jobb ez, mint egy reményvesztett élet?
9. Időnként tudatosan lépek ki abból a látvány- és zajszennyezésből, ami nap mint nap, óráról órára ér bennünket a civilizációban. Terhelt világban élünk, szinte alig akad tiszta pillanat, amikor önmagunk lehetünk. Fa Nándor
10. Az emberek világában a legtöbb dolog nem természetes. Ettől lesz az emberek világa. Ian McDonald