Miközben pusztítjuk a körülöttünk lévő világot, a természet színpadra állított, mesterséges élményének mestereivé váltunk. Ez pedig egy megnyugtató látványosság, egy illúzió.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk nagy része fizikailag átépített, ember alkotta környezetben - városokban, épületekben, utcákban - játszódik, ahol a természet már nem látható. Mintha csak beleköltöztünk volna azoknak az embereknek az elméjébe, akik ezeket a mesterséges konstrukciókat és valóságokat elképzelték.
2. Bármilyen büszkék vagyunk is rá, hogy uralkodunk a természet fölött, még mindig áldozatai vagyunk a természetnek, mivel még nem tanultuk meg, hogy önmagunkat ellenőrzés alatt tartsuk. Lassan, de látszólag kikerülhetetlenül haladunk a pusztulás felé. Carl Gustav Jung
3. A realitás immár maga is egy valóságshow csupán, a világ pedig, amely körülvesz minket, olyan, mintha mesterséges kómában tartanának bennünket.
4. A környezet, amelyben élünk, már nem kapcsolódik a bolygó azon természetes folyamataihoz, amik minket magunkat is létrehoztak. Kizárólag az emberi mentális folyamatok terméke. Valóságos, de csak úgy, ahogyan egy színházi előadás vagy egy vidámpark is valóságos.
5. Mindannyian az önigazolás mesterei vagyunk. Próbáljuk igazolni a magunkról kialakított képet, és úgy ferdítjük a vélt valóságunkat, hogy szimpatikusabbnak állítsuk be magunkat. Harlan Coben
6. Tragédia ez a mi életünk. Megcsaljuk a környezetünket, megcsaljuk magunkat - s azután még boldogtalanabbak vagyunk. Ady Endre
7. Egy mesterségesen létrehozott állapotnak megvan a maga természetes következménye. Agatha Christie
8. A mûvészet hasznos tudatmódosító, segít elviselni saját magunkat és a külvilágot. Megváltoztat bennünket, a környezetünk pedig általunk változik. Horváth Viktor
9. A természet csodálata traumával vegyül. A táj többé nem üres szépség, hanem az emberi jelenlét elszenvedője is.
10. Az, hogy a kellemetlenségeket egyre kevésbé vagyunk hajlandóak eltûrni, az emberi életnek a természet által elrendelt csúcsait és mélységeit mesterségesen elegyengetett síksággá változtatja, a nagyszabású hullámhegyekből és völgyekből alig észlelhető fodrozódást, a fényből és árnyék­ból unalmas szürkeséget, egyszóval: halálos unalmat teremt. Konrad Lorenz