Az elhízáson alapuló megkülönböztetés a társadalmilag elfogadott hátrányos megkülönböztetés utolsó formája. Mindenki tudja: nem különböztethetünk meg embereket etnikai hovatartozás, bőrszín, szexuális irányultság, életkor, nem, vallás, szellemi vagy fizikai fogyatékosság alapján, de valamiért társadalmi szempontból elfogadhatónak tûnik elítélni az elhízott embereket.

Kapcsolódó idézetek

1. Legtöbbször az a típusvélemény, hogy együnk kevesebbet és mozogjunk többet. És a probléma megoldva! Az elhízással kapcsolatban ez az egyik legnagyobb tévhit. Orvosok, egészségügyi szakemberek, gazdasági döntéshozók, politikusok, a nagyközönség: mi mind felületesen közelítjük meg a problémát. Ez az egyik oka annak, hogy az elhízásjárványra nincs megoldás. Ennek megtalálásához messzebb kell látnunk az egyszerû és egyoldalú megoldásoknál. Mariette Boon
2. Ha valakit annak alapján ítélünk meg, netán elítélünk, amit biológiailag (öröklés, de a nemzeti hovatartozás is), pszichológiailag (nevelés, képzés) és szociológiailag (társadalmi és gazdasági adottságok) magával hozott, nem pedig annak alapján, amit ezekből kihozott, akkor teljesen igazságtalanok vagyunk vele szemben. Viktor Emil Frankl
3. Minden Homo sapiens hajlamos a rosszra, a dolog onnantól már csak azon múlik, hogy ki milyen körülmények között szocializálódik. Az, hogy fekete, fehér, sárga, arab, cigány, zsidó vagy hupilila valaki, egyáltalán nem számít. Csak az számít, hogy soha semmilyen ideológia miatt ne bélyegezzünk meg senkit.
4. Ha valaki elhízik, nemcsak az a kép változik meg, amelyet magáról kialakít, hanem a többi ember róla alkotott benyomása is.
5. Nem létezik mindenki számára ideális diéta, mivel minden ember más. A jövőben biztosan olyan diétákat fogunk kialakítani, amelyek személyre szabottak, és amelyekben a zsírok, a szénhidrátok és a fehérjék fajtája és mennyisége teljes mértékben, még a genetikai tulajdonságokat is figyelembe véve, az egyénre szabható! Ám még nem tartunk itt. Azt azonban láthatjuk, hogy azt a pár módszert, amely néhányunknál vagy épp a szomszédasszonyunknál már mûködött, szinte vallásos hittel követjük, és meggyőződésünk, hogy mindenkinél beválnának. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egyeseknek segítenek, másoknak sajnos egyáltalán nem. Mariette Boon
6. Mára a dohányzás és az elhízás teljesen proli dologgá vált. A szivarozás megengedett, bár csakis drága példányt végy a szádba, lehetőleg a hanyagul felizzított bankkártyádról gyújtsd meg. Az elhízás nem ott kezdődik, amikor szomorúan látod, hogy csípőben szûk a hinta. Nem, te menten dagadtszámba mész, ha például nőies formák ütköznek ki rajtad, gömbölyû a vállad, nem bök a farod, izmos a vádlid. Már nem csak osztályeltérés, hanem súlykülönbség alapján is megvethetjük, utálhatjuk egymást. Vavyan Fable
7. Nem az-e a legnagyobb akadálya a szabadulásnak, hogy elsőnek mi magunk ítéljük el önmagunkat? Azzal kell hát kezdeni, hogy az ítéletet, megkülönböztetés nélkül, mindenkire kiterjesszük, mert így máris felhígítottuk. Albert Camus
8. Az emberek még mindig nehezen hiszik el, hogy létezhet olyan gén, amelyik elhízást okoz. Egy olyan gén, amelyik a viselkedésre is kihat. Hiába mondjuk el százszor, sokan még mindig képtelenek elfogadni a tényt. Szerintem arról van szó, hogy az emberek nem szívesen néznek szembe azzal, hogy nem tudnak mindent irányítani. A gondolat, hogy egy furcsa genetikai mutáció hatására valaki egyfolytában a süteményes bödönt dézsmálja, még sok orvos számára is nehezen hihető. Stephen O`Rahilly
9. Nem a kövérségről tudtam meg sokat, hanem az önazonosságról. Ki irányítja? A tömeg? A barátod? A szüleid? Vagy te? (...) Mert kövér vagy vékony, népszerû vagy lúzer, mindez csak attól függ, hogy a világ határoz meg téged, vagy te mondod meg, ki vagy!
10. A hajléktalan emberek is emberek, és nem szabad velük másképp bánni. Annak ellenére, hogy a társadalom ezt a nyomást teszi az emberekre, hogy el kell ítélni őket, mert csak a terhünkre vannak. Én nem ezt gondolom. A társadalomnak feladata mindenkit a lehető legjobb helyre húzni azon a bizonyos létrán. Kozma Lilla Rita