Az elmélkedés és a meditáció megingatja azt a hitet, hogy igazi önmagunk egy képzeletbeli "én", mert felismerjük, hogy minden jelenség önmagától következik be, nem pedig egy belső, akarattal rendelkező "én" létének folyományaként.

Kapcsolódó idézetek

1. Amint elfogadod, hogy az én egy testi jelenség, egyértelmû, hogy nincs nagyobb hatása a testre, mint a gőznek egy vízforralóra. Az én a gondolat következménye, nem pedig oka. Másképp gondolni annyi, mint egy természetfeletti anyagtalan lelket hozni a magyarázatba. Matt Ridley
2. Ha az elmét arra korlátozzuk, amit bizonyíthatóan tud, csökkentjük méretét és befolyását, s így a szolgánk, nem pedig az urunk lesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy az elme tulajdonképpen feltevésekkel, külsőségekkel, észlelt eseményekkel, nem bizonyítható következtetésekkel és gondolati folyamatokkal foglalkozik, amelyeket tévesen a valósággal azonosít. Valójában nem létezik olyan valóság, amilyet az elme állított össze.
3. A meditáció célja nem az, hogy ne legyenek gondolatok a fejedben, hanem hogy tudatosabbá válj, amikor egy gondolat felmerül benned. Egyszerûen csak annyit tesz, hogy ítélkezés nélkül figyeled a felbukkanó gondolataidat.
4. Saját énünk a legnagyobb illúziónk. Miközben azt hisszük, hogy a lelkünk, érzéseink, emlékezetünk, vágyaink hozzánk tartoznak, azok valójában mind olyan szellemek, amelyek bennünk találkoztak össze, és hosszabb-rövidebb időre egységet alkotnak. Saját énünk tehát valójában nincs.
5. A meditáció és a nemcselekvés gyakorlása szinonimák. Nem azért gyakorlunk, hogy a dolgokat tökéletessé vagy tökéletesen tegyük, sokkal inkább azért, hogy felfogjuk és realizáljuk (reálissá tegyük magunk számára) a tényt, hogy a dolgok már tökéletesek, tökéletesen azok, amik. Jon Kabat-Zinn
6. A meditáció legfontosabb hatása nem az egészségi állapot vagy a munkahelyi teljesítmény javulása, hanem sokkal inkább az, hogy általa közelebb jutunk saját jobbik énünkhöz. Daniel Goleman
7. Gondolkodásunk összekapcsol a világgal; érzéseink visszavezetnek saját magunkba. Csak az érzéseink tesznek bennünket igazán individuummá. Rudolf Steiner
8. Az emberek azt hiszik, hogy a meditáció nagyon időigényes, pedig éppen az ellenkezője igaz. Utána több idő lesz mindenre, mert nem rágódunk értelmetlen dolgokon.
9. Lehetőségünk van függetleníteni magunkat a gondolatainktól, hiszen a gondolatok jönnek és mennek. Így megszabadulhatunk attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsunk a gondolatainknak.
10. Ha jól belegondolunk, valójában egy rettegés az élet. Sokan a korábban megélt negatív dolgokból építkeznek, annak alapján tervezik az életüket. Amikor gyereket nevelünk, minden pillanatban azt mondjuk, jaj erre vigyázz, nehogy elessél, stb. Aztán a szomszédok, a barátok is elmondják, mire vigyázzunk, sőt a tévében is a rádióban is ezt látjuk, ezt halljuk. Milyen élet ez, ha folyton tartani kell valamitől? A meditáció megtanít arra, hogy a pillanatot éld meg. Abban pedig nincs félelem.