Az elmúlt évtizedekben a kutyatulajdonosok jó része elveszítette a közvetlen kapcsolatot a természettel, így nem haszontalan megtanulniuk, hogy miként mûködik egy állat a valóságban, és milyen módon kell bánni vele.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek rosszul teszik, ha csak úgy hirtelenében gondolnak egyet, és kutyát vásárolnak, fölösleges akár csak kutyát tartania, hiszen a kutya nem csak afféle ösztöneire, vagy, mit tudom én, mire hallgató oktalan állat.
2. Néha úgy utánozzuk a világot, hogy tudatosan nem is törekszünk rá. A kutyatulajdonosok sokszor hasonlítanak a kutyáikra; a biológusok gyakran viselkednek úgy, mint kutatásaik tárgyai. Merlin Sheldrake
3. Az állatok többsége az ember helyett a természethez alkalmazkodott, hagyjuk ott őket, ahová valók, mert minél többet ragadunk ki a természetből, annál kevesebb szépség marad a Földön.
4. A kutyák olyanok, mint a gyerekek: figyelem és szeretet kell nekik. De többet adnak, mint kapnak, nem úgy, mint néhány kétlábú teremtmény.
5. A kutya az ember legrégebbi, leghûbb barátja. Igen, barát. A kutya nem betonkeverő, nem hajtû és nem kocka csoki! Tessék elfelejteni a tárgyiasítást! A kutyának lelke van. Ami az emberek többségéről nem mondható el. Lackfi János
6. A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket. Walter Scott
7. A kutya sorsa nem lehet jobb, mint a gazdáié, ha valóban családtag. Legfeljebb valamivel jobb. Pontosabban néha csak neki jó a családban, míg az embereknek kutyaélete van. Szerintem, ha más alakban újraszülethetnénk, sokan szeretnének kutyák lenni saját maguknál. Nógrádi Gábor
8. Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát. Dean Ray Koontz
9. Aki szereti a kutyákat, valóban szereti őket, nem egyszerû állatokat vagy házi kedvenceket, hanem társakat lát bennük, sőt többet. Tiszteli a velük született méltóságot, felismeri, hogy képesek az örömre és a bánatra, és hogy sejtik az idő zsarnoki természetét, még ha nincsenek is teljesen tisztában annak kegyetlenségével, és ellentétben azzal, amit a szemellenzős szakértők állítanak, van valami fogalmuk önnön halandóságukról. Dean Ray Koontz
10. Vannak ugyan az egyedülléttel kapcsolatos problémákra kifejlesztett képzési technikák, de ha életvitelünk rendszeresen megköveteli, hogy a kutyát napi 10-12 órán át magára hagyjuk, akkor számunkra nem a kutya a legjobb választás. Miklósi Ádám