Az első találkozásunk úgy ívelt fel ebben az éjszakában, mint a tûzijáték, fiatalságunk szép, vad tûzijátéka. Szétrobbant, szétragyogott ott a sötét szobában, abban a rövid, vakmerő csókban. E csókkal mind a ketten úgy tele voltunk, hogy utána minden beszélgetésünk tökéletlen, süket és félszeg lett volna.

Kapcsolódó idézetek

1. Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel, Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el, Volt egy első éjszaka, tele tûzzel, ahogy rád néztem, És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem. Children of Distance
2. A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, ahogy hátradöntötte a fejemet, hogy felfedezzen, mintha most csókolóznánk először. És talán így is volt - valójában. Jennifer L. Armentrout
3. Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörûségbe. (...) Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy (...) ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.
4. Minden benne volt abban a csókban: fájdalom, vágyakozás, harag, szeretet és félelem. Viszonoztam, elgyengített, úgy éreztem, nem tudok megmozdulni. A hold fényében, a lágy szellőben egy pillanatra egyek lettünk.
5. Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Az első csók után más lesz a mosoly, amit a másiknak küldünk, és a levegőben különös, pozitív töltésû feszültség robban, aminek láthatatlan szikrái örömköntösbe öltöztetik a lelkedet. Szurovecz Kitti
6. Egymással szemben álltunk a barátságtalan, zord királyság dohos levegőjében, és testünk kétségbeesetten tapadt egymáshoz. Karunkkal öleltük egymást, és éhesen, mohón csókolóztunk, mint ismeretségünk első napjaiban; nem szégyelltük magunkat, egyébként is nem volt ki előtt, éreztem, hogy hatol be Petr nyelve a számba, és megérinti az enyémet, aztán egyszeriben jobban éreztem magam, mert egy pillanatra elmenekültem a rémületem elől az olcsó cigarettaízû száj meleg sötétjébe.
7. A vágyakozás szikrája berobban a köztünk lévő térbe, és mindketten kontroll nélkül csapongó, türelmetlen, ügyetlenkedő tinédzserekké válunk. A kezébe fogja az arcomat, és szinte felfalja a számat; úgy csókol, mintha az élete függne tőle.
8. Átkaroltuk egymást és megesett az első csók. Marcipán és méz! Együtt nem értek föl ahhoz az édességhez! A tejszínhab a fagylalt tetején sem oly selymes és jóízû, mint az Õ ajkai voltak! Megtudtam, milyen tûzzel csókolni, milyen emelkedni újra a felszíntől... milyen vággyal, félelemmel, tisztelettel, rajongással, szeretettel, féltéssel... szerelemmel csókolni! Török-Zselenszky Tamás
9. Az ajkunk közti üresség életre kelt, kísértett, kínzott. Olyan közel volt, és a testem úgy válaszolt az érintésére, hogy az egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Belehajoltam az ölelésébe, vártam, lélegezni is alig mertem. Becca Fitzpatrick
10. A fiú (...) az arcába nézett, magához húzta, és szelíden, mint egy gyerek, megcsókolta a száját. Árammal teli, idegen érintés volt, kissé kijózanító is, mivel testüknek ez az első találkozása messze lekésett képzeletük rejtett s már nagyon is régóta tartó ölelkezésétől. Régi dolog, hogy lomha testünk mindig lemarad a sorsunk mögött. Müller Péter