Az ember a szenvedésre és a fájdalomra született, de természete a derût is igényli, miként a virág a napsugárt.

Kapcsolódó idézetek

1. Arra született az ember, hogy kínlódjon, vergődjön, de legyen mellette egy asszony, legyen mellette gyermek, család, mert különben nincs értelme a kínlódásnak. Wass Albert
2. Az ember úgy születik a nyomorúságra, mint a madár a repülésre.
3. Vannak emberek, kiket a sors szenvedni teremtett, miként bizonyos növényeknél a langy nyári eső s a nap meleg sugára csak a keserûséget növeli, mely első napoktól bennük rejtezik; úgy vannak keblek, melyekhez még az is, mi másokat boldogítana, csak azért közelít, hogy szenvedéseiket növelje. Eötvös József
4. Az ember, kérem, természeti lény: ha meg akar halni, úgyis meghal, ha meg akar gyógyulni, úgyis meggyógyul. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
5. Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre. Ivan Alekszejevics Bunyin
6. A szenvedés valahogyan ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a sors és a halál. Bajtól és haláltól válik az emberi lét teljes egésszé. Viktor Emil Frankl
7. Az ember olyan, hogy elveszi, amit akar. Erre születtünk.
8. Az ember társas lény, nem magányra termett. A magány csak kétségbeesést szülhet. Jules Verne
9. Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára. Voltaire
10. Az ember barbárnak születik; a mûveltség szabadítja meg állati mivoltából. Baltasar Gracián