Vannak emberek, kiket a sors szenvedni teremtett, miként bizonyos növényeknél a langy nyári eső s a nap meleg sugára csak a keserûséget növeli, mely első napoktól bennük rejtezik; úgy vannak keblek, melyekhez még az is, mi másokat boldogítana, csak azért közelít, hogy szenvedéseiket növelje.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember a szenvedésre és a fájdalomra született, de természete a derût is igényli, miként a virág a napsugárt. Jász Géza
2. Lehet, hogy volt idő talán, mi bántott, Lehet, hogy volt sok tévedés. Lehet, a sors akarta így, hogy fájjon, Hogy szebb legyen az ébredés. Tóth Gabriella
3. Némely emberek mások iránti gyûlöletből szívesen eltûrik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak. Aiszóposz
4. Az ember mindig egyedül van a szenvedésben, ami elég szomorú annak, aki éppen szenved, de ez teszi lehetővé, hogy az emberiség többi része örülhessen az életnek. Aldous Huxley
5. Én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt benne részed. Pelham Grenville Wodehouse
6. Élnek emberek, akik életük tragédiájáért a teremtőt okolják, nem gondolkodnak el, talán azért történt, hogy kizökkentse őket az addigi életükből, és egy másik utat nyisson meg számukra. J. J. Stalter
7. Ha egy pár szíve nem együtt dobban, ha két ember érzelmei nem egyenrangúak, a boldogság helyett előbb szenvedést, utóbb közönyt teremtenek.
8. Az embernek olykor szomorúnak kell lennie, hogy jobban értékelhesse később a boldogságot. Ahogyan esőre is szükség van a napsütéses időszakok között. Tonke Dragt
9. Legalapvetőbb tévedésünk, hogy a nehéz körülmények között élő emberek boldogtalanok. Szembetûnő a különbség azoktól, akik sokkal jobb helyzetben keserûen élik életüket, nem találva a helyüket, céljaikat. Erőss Zsolt
10. Vannak, akik arra lettek teremtve, hogy szeressenek, mások meg arra, hogy éljenek. Albert Camus