Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is nem tapasztalja! És csak azt tudja igazán értékelni, ami már elveszett. Daniel Defoe
2. A kultúra nem ment meg semmit és senkit, nem is igazol, de emberi alkotás: az ember önmagát vetíti belé, magára ismer benne; csak ebben a kritikus tükörben látja meg tulajdon képét. Jean-Paul Sartre
3. Akármennyire igyekszik az ember, akármennyire is akarja, a dolgok nincsenek az irányítása alatt, még akkor sem, ha a saját elméjében zajlanak, sőt akkor főleg. Kim Stanley Robinson
4. Az ember bármit képes kibírni, de ha elveszít magából egy darabot, azt sohasem dolgozza fel.
5. Amíg az ember ki nem békül igazi önmagával, addig soha nem lesz elégedett azzal, amije van.
6. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
7. Az önismeret soha nem juthat tökélyre, de a törekvés rá lehet alkuvás nélküli. Jókai Anna
8. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.
9. Az ember nem változtatja meg a természetét, hanem addig csûri-csavarja élményeit, míg ismét hozzá alakítja természetéhez. Alfred Adler
10. Az ember nem más, mint a tapasztalatai összessége. Dean Ray Koontz