Az ember élete pillanatnyi heroikus küzdelem a kezdet és a vég sötétsége között, és az életvágy önt erőt az emberbe, hogy folytassa ezt a végeredményben reménytelen harcot. Akiben az életvágy elhallgat, abban okvetlen a másik vágy lesz úrrá: a vágy a kezdet sötétsége után, mely egyúttal a vég sötétsége is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberiség története a világosság szüntelen harca a sötétség ellen. Ezért értelmetlen gondolkodnunk azon a kérdésen, minő hasznunk van a tudásból. Az ember igényli a tudást, s ha elveszíti ezt a kívánságát, megszûnik embernek lenni. Fridtjof Nansen
2. Az élet egy harc. Az emberek harcolnak a kapzsiság és a tudatlanságuk belső ellenségeivel. Sokan megsebesülnek - vágyaik golyóitól. Paramahansza Jogananda
3. Az ember énjének középpontjában az életösztön áll. Ez az ösztöne annyira nem tudatos, hogy az élet némely, még korán tapasztalt kínos élménye éppen az ellenkező hatást válthatja ki: a halálvágyat. Brian W. Aldiss
4. A lét élettelen és élő formája között a kapcsolat ellentmondásos. Kompatibilitásuk, összeillésük részleges, töredékes. A fizikai világ lehetővé teszi az életet, de korlátozza s pusztítja is. Élethalálharcot kell vívnia a létért ebben a világban. Hankiss Elemér
5. Nem csak a sötétség és a kétségbeesés, hanem a remény és a boldogság is egyik pillanatról a másikra beköszönthet bárki életébe. Az ember egy szemvillanás alatt a fényben találhatja magát, és váratlanul hinni kezd abban, hogy a szerelem mindent legyőz.
6. Az élet nem bûn, hanem heroikus vállalkozás. Olyan küzdelem és háborúság és gyönyörûséges kaland, amiben az emberi szellemnek győzelmet kell aratnia, elsősorban önmaga káosza és sötétsége felett. Müller Péter
7. Az élet megsemmisítésének a vágya, illetve a halál és rombolás ösztöne egyidejû az élet és szeretet ösztönével. E két princípium közötti küzdelem nemcsak az örök emberi dráma középpontja, hanem egyben az emberi civilizáció kibontakozásának legfőbb hajtóereje is. Hankiss Elemér
8. Az éjszakában van valami soha meg nem ismerhető titokzatosság. A sötétség segít elfedni a bûnt, mintha szándékosan támogatná a rosszat. A fény az éltető erőt jelenti, a sötét az életerő hiányát. Félünk a sötétségtől, és valóban mintha az életünket szívná el, akárcsak a téli napokban, amikor a Nap sugarai korán hátat fordítanak nekünk, magunkra hagyva minket a gondolatainkkal, félelmeinkkel, emberi nyomorúságunk és bûneink mocskában. Miközben a sötétség nem létezik, az csak a fény hiánya. De ha a fényben ott az élet, akkor a sötétségben ott van a halál. John Cure
9. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
10. Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerûen abbahagyni. Truman Capote