Ugrás a tartalomra
Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprûvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.
Kapcsolódó idézetek
-
Igazában nem is jó, ha az embernek sok ideje van. Sietség, kapkodás, kétségbeesés, valamit elmulasztasz, más dolgok elmúltak, megint mások nagyobbak, semhogy beleférjenek a röpke időbe... Így telik el az élet. Elkerülhetetlen, hogy erről-arról lekéssen az ember. Ne fájjon a fejed emiatt.
Peter Soyer Beagle
-
Menni kell előre. Nem másokkal foglalkozni, vagy épp azzal, hogy mindenki hülyének néz... Tudod, egy dologban biztos vagyok: a nagy utak, azok, amelyek igazán hosszúak és jelentőségteljesek, hatalmas megállító táblákkal vannak tele, és nehézségekkel, pontosan azért, hogy próbára tegyenek, hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a valamit, amit neked szántak, és a tiéd. Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra - pedig mindenki előtt ott a lehetőség. De egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a tiéd lehet minden, amire vágysz, de ha nem teszel érte semmit, a helyén marad - ahogy Te is.
Oravecz Nóra
-
Nem lehet az embernek csak úgy fogni magát, aztán arrébb-állni. Az ember nem csak annyi, amennyit a lábán, hátán elvisz. A világa is hozzátartozik.
Bor Ambrus
-
Ha az ember tett valamit, azzal még nem fejeződött be minden. Inkább elkezdődik... és az embernek el kell határoznia, mi lesz a következő lépés... hogy mi a fontos és mi nem.
Agatha Christie
-
Mikor valami aggaszt, jobban teszed, ha nem gondolsz rá túl sokat. (...) Nos például, képzeld el, hogy szennyes ruhák hegyei vesznek körül, annyi, hogy mozdulni sem tudsz. (...) Mikor végzel vele? Meg tudod csinálni egyáltalán? Minden kérdéssel egyre bizonytalanabb leszel. De egy idő után azt gondolod majd, "végül is, nincs mit tenni", és felveszed azt a ruhát, ami ott van a lábadnál. Azt kimosod, aztán majd lesz valami. Persze közben szemmel tartod az egész szennyeskupacot is, de ha csak a távolba nézel, könnyen megbotlasz abban, ami pont előtted van. Úgyhogy fontos, hogy gondolj a mára is, és arra, hogy mit csinálsz itt és most, mert ha szép lassan, egyesével látsz neki a munkának, egyszer csak azt veszed észre, hogy készen vagy. Így könnyebben meglátni a napfényt, nem igaz?
-
Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk, s eltûnődünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út lábaink alól, s lábainkból kifogy az erő. Talán én is rájövök egyszer, hogy céltalan kapkodás volt az egész, s legjobb lett volna semmit sem csinálni. De addig még sok idő van.
Wass Albert
-
Amikor valakinek a meggyőzésében vagy valaminek az elvégzésében zsákutcába kerülünk, a legjobb, ha megállunk és elgondolkodunk egy pillanatra. Semmi értelme tovább jártatni a szánkat. Mindig több út vezet egy cél eléréséhez. Még egy reménytelen helyzetben, amikor a dolgok nagyon-nagyon rosszra fordulnak, sem szabad feladnunk, bármennyit is szenvedünk, bármekkora veszteségekkel járt, egyszerûen folytatni kell a küzdelmet. Apró lépésekben kell haladnunk, és nem szabad leragadnunk egyetlen odavezető út mellett.
Mohamed Nasíd
-
Ahhoz, hogy az ember sokra vigye az életben (...) elsősorban a saját elképzeléseit, a saját mûvészi törekvéseit kell szem előtt tartania, egyszersmind azonban kufárkodni is tudnia kell. Tudnia kell, miképpen tegye kívánatossá portékáját. Máskülönben élete végéig mások elképzeléseinek végrehajtója marad, olyan elképzeléseké, amelyek összeegyeztethetetlenek tulajdon törekvéseivel.
Agatha Christie
-
A jövőbe tisztábban láthatunk, mint a múltba. (...) Az élet olyan egyirányú utca, ahol legtöbbször még a hátrapillantás sem lehetséges: mert nem a múltat látja meg az ember, hanem az emlékeit.
-
A történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerûen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínûséggel az lesz.
Darren Shan