Ugrás a tartalomra
Az ember fejlődése során három állapoton megy keresztül. Az első huszonöt év a puszta létezés állapota, ekkor az embert szinte kizárólag a szenvedélyei foglalják le - a tudomány sokkal kevésbé. A következő huszonöt év kevert állapot: gondolatainkat hol szenvedélyeink kielégítése, hol hasznos tevékenység foglalkoztatja, és csak a következő huszonöt évet lehet igazán emberi állapotnak nevezni. Ekkor már nem viharzanak a szenvedélyek, az ember hasznos tevékenységeknek szentelheti magát. Ami pedig a következő, a 75 utáni huszonöt évet illeti - ez már isteni állapot. Az ember ikonná válik: nem csinál semmit, de bálványozzák.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor az ember még gyerek, alig várja, hogy idősebb legyen. Felnőttként, nagyjából hatvanéves koráig elsősorban arra törekszik, hogy fiatal maradjon. Mire az ember megvénül, már semmilyen célja nem marad. Ez itt a létezés ürességének esszenciája. Nincsenek célok.
-
Húszéves korában az ember racionalista. Bízik az elme és a dialektika mindenhatóságában, és éppen ezért, ha jobb lélek lakik benne, hajlandó Krisztusban is megbecsülni a tanítót. Harminc éves korában - mindig az ember életútjának átlagállomásairól szólok - jő a megemberesedés, a teljesség vágya, és akkor sokan rátalálnak Krisztusra, a nagy átalakítóra és királyra. Csak az élet felén túl, úgy negyven éves kora körül és még később ébred az ember a tulajdon megélés megrázó erejével bûntudatra; és akkor kezdi lelke legmélyéből áhítani és érteni Krisztusban a Megváltót.
Schütz Antal
-
Az emberrel (...) negyven-ötvenöt éves koráig valóságosan megtörténik az élet. Akkor már tud valami foghatót, igazit; ez a tudás nem bölcs, nem is "mély", nem elégít ki; de addig már látott az ember halottakat és élőket, az élet csodálatosan ismétlődik, semmi sem történik úgy, ahogy várjuk, semmi nem olyan meglepő.
Márai Sándor
-
Életünk első két évtizedében az emberek arca olyan, amilyet a szüleiktől kaptak. Húsz évnek kell eltelnie, mire a lélek eléri az arcot, majd formálni kezdi; olyanná, amilyenek az emberek valójában.
Gaál Viktor
-
Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik. És abban a pillanatban, amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége van mindennek, teljesen mindegy, hogy hány éves valaki.
Udvaros Dorottya
-
Ötven fölött már jobb, ha nem kérdez az ember semmit, minden nap ajándék, minden élmény ajándék, minden kérdés útravaló. Ötven fölött az ember már a fel nem tett kérdésekből tanulja a világot, nem a válaszokból.
Jónás Tamás
-
Az embernek nagyjából hetven éve van ezen a földön, vagy annyi se. Ez elég kevés idő ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, hogy rosszul érezzük magunkat, és bent ragadjunk olyan helyzetekben, amelyek akár százszázalékosan rosszak.
-
Az embernek több korszaka van. A tanulás, a pályán való elindulás és a párkeresés éveit "én-korszaknak" nevezem. Amikor megismertük azt, akivel le tudjuk élni az életünket, kezdetét veszi a "mi-korszak". A család bővülésével, a gyerekek megszületésével pedig automatikusan az "ők-korszak" lép életbe.
-
Tíz isteni év vagy tíz emberi év - az ifjúságnak mindig időre van szüksége, hogy kibontakozzék, meghódítsa a maga helyét, kinyilvánítsa jogait. Aki hagyja, hogy ez a tíz esztendő merészség, lázadás és munka nélkül múljon el fölötte, szomorú felnőttkort készít elő magának.
Maurice Druon
-
Az ember fejlődésének módja egyedi; nincsenek szabályok, és számtalan módon végbemehet. Van úgy, hogy hirtelen és azonnal felismer valamit. Olyan belátásra tesz szert egy pillanat alatt, amely örökre megváltoztatja az életét. A fejlődés máskor lassú és óvatos.