Ugrás a tartalomra
Húszéves korában az ember racionalista. Bízik az elme és a dialektika mindenhatóságában, és éppen ezért, ha jobb lélek lakik benne, hajlandó Krisztusban is megbecsülni a tanítót. Harminc éves korában - mindig az ember életútjának átlagállomásairól szólok - jő a megemberesedés, a teljesség vágya, és akkor sokan rátalálnak Krisztusra, a nagy átalakítóra és királyra. Csak az élet felén túl, úgy negyven éves kora körül és még később ébred az ember a tulajdon megélés megrázó erejével bûntudatra; és akkor kezdi lelke legmélyéből áhítani és érteni Krisztusban a Megváltót.
Kapcsolódó idézetek
-
Tizennyolc évesen baj, ha valakinek nincsenek forradalmi gondolatai, de ötvenkét évesen már régen rájössz, hogy mindenkinek magát kell megváltoztatnia, és akkor megváltozik a világ is. Legfeljebb csak segíthetünk egymásnak, annak, akiben megvan az igény a fejlődésre.
-
A felnőtt élet kapujában, tizennyolc évesen sokan indulunk a világ megváltásának szándékával. Küzdünk, verekszünk, tanulunk, tudással vértezzük fel magunkat, majd jó ideig szégyelljük letenni a magunkra vállalt terhet. Ahogyan fogynak éveink, úgy világosodik meg előttünk, hogy a dolgok összefüggésrendszere mennyire bonyolult.
Simonyi Károly
-
Az emberrel (...) negyven-ötvenöt éves koráig valóságosan megtörténik az élet. Akkor már tud valami foghatót, igazit; ez a tudás nem bölcs, nem is "mély", nem elégít ki; de addig már látott az ember halottakat és élőket, az élet csodálatosan ismétlődik, semmi sem történik úgy, ahogy várjuk, semmi nem olyan meglepő.
Márai Sándor
-
Ha az ember elér egy bizonyos kort - úgy tizennégy éves kora körül, többnyire az idő tájt, amikor az emberi faj két fele elköveti azt a hibát, hogy felfedezze a másikat -, nos, az idő akkor kezd el valóságos idő lenni. A valóságosan valóságos idő. Nem olyan hosszú, mint annak előtte, és nem olyan kurta, mint amilyen majd lesz.
Stephen King
-
Amikor az ember még gyerek, alig várja, hogy idősebb legyen. Felnőttként, nagyjából hatvanéves koráig elsősorban arra törekszik, hogy fiatal maradjon. Mire az ember megvénül, már semmilyen célja nem marad. Ez itt a létezés ürességének esszenciája. Nincsenek célok.
-
Húszévesen az akarat uralkodik rajtunk, harmincévesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás.
Benjamin Franklin
-
Az ember (...) egyre bölcsebb, ahogy egyre idősebb, és tisztábban is reagál az új kihívásokra, miközben változnak a prioritások. 20 évesen bizonytalanul és felkészületlenül állunk, míg 40 éves korunkra már stabilan két lábbal a földön várjuk a kihívásokat.
-
Az ember fejlődése során három állapoton megy keresztül. Az első huszonöt év a puszta létezés állapota, ekkor az embert szinte kizárólag a szenvedélyei foglalják le - a tudomány sokkal kevésbé. A következő huszonöt év kevert állapot: gondolatainkat hol szenvedélyeink kielégítése, hol hasznos tevékenység foglalkoztatja, és csak a következő huszonöt évet lehet igazán emberi állapotnak nevezni. Ekkor már nem viharzanak a szenvedélyek, az ember hasznos tevékenységeknek szentelheti magát. Ami pedig a következő, a 75 utáni huszonöt évet illeti - ez már isteni állapot. Az ember ikonná válik: nem csinál semmit, de bálványozzák.
Pjotr Leonyidovics Kapica
-
Mikortól, mitől lesz az ember felnőtt? Melyik életnapon válik képessé arra, hogy felülemelkedjék önmagán? Egyáltalán remélhet-e ilyen változást?
Vavyan Fable
-
58 éves korára egy ember teljesen megérik. Már teljesen olyan, amilyen. Tulajdonságai kikristályosodtak, jelleme is kialakult. Rutinos lesz, bölcs lesz, megtanulja a türelmet, megtanul másokról gondoskodni, megbízhatóan elvégzi a feladatait, vagy lefelé tartó spirálban alkoholista, reménytelen, mindig másokat okoló, rosszindulatú, koránál sokkal öregebbnek látszó, lepusztult, kellemetlen figurává változik. Ki így, ki úgy.
Laár András