Az ember már csak így mûködik. Idealizálja magát, miközben degradál másokat, ezen az ócska módon igazolva magának, hogy az általa választott út a helyes, mi több, az egyetlen igaz út.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.
2. Az ember csak saját magának rontja el az életét, ha egyfolytában azt sulykolja, hogy az mennyire nem jó. Alföldi Róbert
3. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
4. Hirtelen ráeszmélt arra a szörnyû tényre, hogy minden ember a maga útját járja az életben, a saját érdekeit hajszolja, a saját jólétét, a saját élvezetét, a saját kielégülését kergeti. Minden ember csak önmagáról tud, és a többiek nem számítanak, csupán statiszták a saját élete színjátékában. Az ember habozás nélkül csal és lop, gyilkol és pusztít, részvét nélkül feláldozza mások életét és boldogságát a legkisebb érdeke vagy öröme kedvéért is. Archibald Joseph Cronin
5. Az ember egyik ostobaságot csinálja a másik után, hogy helyrehozza az előzőt, és amikor valamit helyrehoz, valami más romlik el. Terry Pratchett
6. Az ember elítéli önmagát. Azonban mindjárt fel is menti. Aszlányi Károly
7. Minden ember, aki csak él, gonosz. Hogy elhiggyék magukról, hogy ők bizony jók, azt kell valahogy elérniük, hogy más sokkal gonoszabb legyen náluk.
8. Az embernek hajlama van megvalósítani önmagát. Abraham Maslow
9. Ezért egyre rosszabb a világ. Az ember olyat tesz, amit megbocsáthatatlannak tart, aztán úgy dönt, nincs értelme megváltozni.
10. Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt. Carl Gustav Jung