Hirtelen ráeszmélt arra a szörnyû tényre, hogy minden ember a maga útját járja az életben, a saját érdekeit hajszolja, a saját jólétét, a saját élvezetét, a saját kielégülését kergeti. Minden ember csak önmagáról tud, és a többiek nem számítanak, csupán statiszták a saját élete színjátékában. Az ember habozás nélkül csal és lop, gyilkol és pusztít, részvét nélkül feláldozza mások életét és boldogságát a legkisebb érdeke vagy öröme kedvéért is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
2. Az egész élet csupa szörnyûség; ölünk, hogy életben maradjunk, kiéljük buja vágyainkat, hogy sokasodjunk, leigázunk másokat, hogy hatalmunk legyen, gúnyolódunk, hogy kinevethessünk másokat, rabolunk, hogy meggazdagodjunk. Minél harsányabban hirdeti valaki önnön bûntelenségét, annál biztosabb, hogy az ellenkezője igaz.
3. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.
4. Az ember már csak így mûködik. Idealizálja magát, miközben degradál másokat, ezen az ócska módon igazolva magának, hogy az általa választott út a helyes, mi több, az egyetlen igaz út. Benyák Zoltán
5. Mindenki a maga végzetét hajszolja s nem a másét (...). Nem választhatunk. Aki felismeri a végzetét s mégis az ellenkező irányt választja, végül éppúgy ugyanoda ér s éppúgy számot kell adnia ugyanabban a szabott órában, mert minden ember sorsa és végzete éppen akkora, amekkora a világ, melyben lakozik, és amelyben minden ellentét egyaránt benne foglaltatik. (...) Az egyenes és a görbe út végül is egy és ugyanaz, és most, hogy itt vagy, mit számítanak az évek, melyek elteltek azóta, hogy utoljára találkoztunk? Oly téveteg az emberi emlékezet, és ami megtörtént, alig különbözik attól, ami sohasem létezett. Cormac McCarthy
6. Az ember saját magát csapja be, amikor azt hiszi, elérte személyiségének legbelsőbb lényegét, anélkül, hogy valójában elérte volna. Az élet egy ravasz pokolfajzat (...). Hiszen nincs más célja, csupán a túlélés, és ha azt neszeli, hogy az illető ügyes-bajos életének taposómalma közepette éppen arra az érzésre van szüksége, hogy megértette önmagát, hát egyszerûen kreál az agya egy ilyen jellegû illúziót. Erlend Loe
7. Az emberek túlnyomó többsége csak megy előre leszegett fejjel, és nem veszi észre, hogyan zajlik az élet, fogalma sincs, mi mit jelent. A képességeik általában kimerülnek abban, hogy a közvetlen környezetükben evickélő többi embert figyelik, és ha könnyedén követhető viselkedési sablonokat látnak, akkor azokat lemásolják. Azt szajkózzák, amit a kollégájuk a munkahelyen, úgy beszélnek, ahogy a sorozatok szereplői a tévében, arra a pártra szavaznak, amelyikre a baráti körük vagy a családjuk. A tömeg egyszerûen képtelen elválasztani a fontos dolgokat a lényegtelenektől, sőt még azoktól is, amik kifejezetten a saját életüket rombolják. A magamfajta ember, aki odafigyel a részletekre, aki átlátja az ok-okozati összefüggéseket, és mindezt a saját hasznára tudja fordítani, csak nyerő lehet egy ilyen rendszerben. Aki pedig igazán beleszövi az életét a folyamatok anyagába, az fölismeri a csomópontokat is, azokat a lehetőségeket az életben, amik mellett majdnem mindenki más elmegy. Mártonffy András
8. Az ember (...) nem túl racionális lény, és sokszor csinál olyat, aminek saját jól felfogott érdekei szerint, legalábbis látszólag, a világon semmi értelme nincs. Például rendkívül előnytelen fotókat posztol a közösségi oldalakon, vagy megállás nélkül fúrja a főnök legjobb haverját. Biztos ezeknek is megvan a pszichológiai magyarázata, ha más nem, a hülyeség.
9. Az ember csak azt tartja létezőnek, amit ismer. De közben sokkal-sokkal több minden folyt a világon, mint amit egyetlen ember megismerhetett volna, a valóság olyan sokkal több volt az egyénnél, hogy szinte ijesztőnek tûnt belegondolni. (...) Az ember megérzi ezt a hatalmasságot, és úgy visszahúzódik önmagába, mint egy csiga szarvai, ösztönösen igyekezve megvédeni a saját elméjét. Kim Stanley Robinson
10. Az ember ösztönösen él. Hajlamosak vagyunk nem észrevenni azt, ami körülöttünk van. A "VAN"-okat nem becsüljük. (...) Élünk, eszünk, iszunk, dolgozunk, alszunk, szeretkezünk, és észre sem vesszük, hogy mindez milyen csoda. És amikor történik egy tragédia az ember életében, akkor mintha valaki visszarántana, és azt mondaná: Gondolkodj! Gondolkodás közben eszmélsz csak arra, milyen isteni szerencse, hogy van két kezed, két lábad, két szemed. Érzel, hallasz, tudsz tapintani, ízlelni. Fülöp László