Az ember, mert fösvény, a saját sorsát csak szidja, dicsérvén minden mást; sorvad, ha a más kecskéje dagadtabb tőggyel jár, és nem veti össze sorát a szegények nagy seregével.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember nem a fajt tartja fenn, hanem önmagát; a faj szerencséje, hogy ebből a kevésből is meg tud élni. Nagy Endre
2. Igazán gazdag csak az, aki ad, A fösvénység a legnagyobb szegénység, mely önmagától sajnál javakat.
3. A szegény ember komisz ember; hanem azért a szegény ember lehet boldog; a gazdag ember dicső ember, hanem azért a gazdag ember boldogtalan. Jókai Mór
4. Mit sem ér a becsületesség, ha fösvénységgel társul, de az emberek sok galádságot el­néznek, ha a tetszetős bőkezûség leple mögé bújik.
5. Az ember járja a maga lejtőjét - csak az a fontos, hogy ez a lejtő felfelé vezessen. André Gide
6. Szerény embernek szerény a szerencséje is. Heltai Jenő
7. Az egyszerû ember arról ismerszik meg, hogy mindenen csodálkozik; egyszerûsége pedig arról is, hogy egyes dolgokon nem csodálkozik eléggé. Lucian Blaga
8. Az önző ember csak magával törődik, az irigy mással is.
9. Az ember makacs lény; szereti a sorsát, akkor is, ha ez a sors a láva. Márai Sándor
10. A szegénység megalázza az embert, míg a vagyon felemeli, holott épp fordítva lenne természetes. Szégyellnivalója annak van, aki jól táplálkozik, és jó ruhát visel, míg mások éhesen kelnek fel az asztaltól, és nincs mit magukra venniük.