Az ember mindig csalódik azokban, akiket a tévében lát. Abban a pillanatban, amikor egy civil szituációban találkozik a korábban csak képernyőn látott alakkal, rájön, hogy ő is ugyanolyan unalmas, szürke ember, mint bárki más.

Kapcsolódó idézetek

1. Adok interjúkat, de mindig fenntartásokkal, amelyek csupán mélyültek az évek során. Az emberek óhatatlanul csalódottan veszik tudomásul, hogy az, akit ismerni és szeretni véltek, csupán ugyanolyan gyarló ember, mint ők.
2. Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.
3. Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket - azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk. Lauren Oliver
4. Itt járt egy ember, és nem csinált semmit, csak egyszer-egyszer egy hibát. Hogy épp rossz időben élt, rossz helyen, szürkén-fehéren, mint régi filmeken.
5. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
6. Az ember végül rájön, hogy sok szükséges dolog unalmas, ugyanakkor elég sok minden egyszerre unalmas és érdekes. Kim Stanley Robinson
7. Olyan korban élünk, amely csak unalmas embereket vesz komolyan. Állandóan abban a félelemben élek, hogy nem fognak félreérteni. Oscar Wilde
8. Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez. Jo Nesbo
9. Az ember általában frusztrálttá és csalódottá válik, ha nem látja, hogyan fog megvalósulni az álma. Sőt, kételkedni kezd. A kétely pedig újabb csalódottságot szül. Fogd hát a kételyeid, és változtasd hitté.
10. Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltûnnek. Illetve talán nem is eltûnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon. Stephen King