Az ember szíve olyan dőre, hogy mindig bízik és reménykedik a jövőben, csalódásaiból sosem tanul, és a holnapot jobbnak képzeli, mint a mát.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember azért fél a holnaptól, mert nem tudja megépíteni a jelent, azzal győzködi magát, hogy holnap majd sikerül, és ez reménytelen, mert a holnap végül mindig mává válik. Muriel Barbery
2. Ilyen az ember természete - bármilyen rossz a helyzet, mindig reménykedik valami jobban.
3. Azt hinné az ember, hogy a fájdalmat feldolgozza, de valójában sosem felejti el. Hiába lesz jobb, az az érzés mindig is ott lesz a szívében.
4. Az összetört szív: az ember úgy hiszi, belehal, de csak él tovább, egyik szörnyû napról a másikra. Szép remények
5. Az ember az a fajta élőlény, amely élete során szüntelenül reménykedik, jövőjéről képzeleg, s azért küzd, hogy ezt beérhesse. Képlete: a reménybe ágyazott lét. Déry Tibor
6. Az emberre mindig hatással vannak a tettei; és a szíve valamennyi gondolata követi a cselekedeteit, legyenek azok jók vagy rosszak.
7. Az ember mindig remél. Ez adja az élet sava-borsát, nem a kalandok, az izgalmak. A remény az, amely velünk tart, bennünk van, onnan ki sem szakítható. Ettől hisszük, hogy megváltozik, ami rossz, és jóra fordul minden. Persze nem rögtön, nem most. Majd egyszer.
8. Az ember belső meggyőződése mindig is költőibb, erősebb és megnyugtatóbb marad, mint a valóság. Fatou Diome
9. Az elme nem más, mint az összegyûjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik. Osho
10. Az az ember, akit nem tart fogva a jövő, olyan, mint az ég madara és a mezők lilioma. Nem fél a holnaptól. Teljesen a jelenben él. Anthony de Mello