Az ember végül homokos szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember elfelejtette, hogy kicsoda ő, és ezért azt sem tudja, hogy mi az értelme az életének.
2. Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszûnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek. Émile Zola
3. Az egyén saját nyomorán túl nem lát. Deák-Sárosi László
4. Nézegetett erre, arra, de nem látta a végét. Képtelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott rájönni, hogy merre van az élet. Alessandro Baricco
5. Az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára. Jodi Lynn Picoult
6. A pesszimista ember kiirtja maga körül a reményt, s az így kiüresedett érzelmi térben a reménytelenség pózában tetszeleg. Jókai Anna
7. Nem tudván semmiért sem lelkesedni, már hinni sem tudok, szeretni sem tudok, és reményem, mint parafa-dereglye iránytalan hullámok szennyes árján csüggedten imbolyog. Stanislav Kostka Neumann
8. Az ember egy ideig harcol sorsával, de végül is megadja magát. Benjamin Constant
9. Az ember oktalan; miként a réti nyáj, egyetlen napnak él, de arról mit se tud, hogy isten itt miféle véget szán neki.
10. Mikor a lélek szomorú, semmi sem gyönyörködteti az embert. Anatole France