A pesszimista ember kiirtja maga körül a reményt, s az így kiüresedett érzelmi térben a reménytelenség pózában tetszeleg.

Kapcsolódó idézetek

1. A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget. Csernus Imre
2. A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja. Oscar Wilde
3. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán
4. A halál teleírja az ember vonásait, ellopja a régen volt szépséget, és a helyébe jéghideg, csendes kétségbeesést fest.
5. Amikor az ember elveszíti a reményt, néha elveszíti az emberségét is. Az elkeseredett emberek elszánt dolgokra képesek, a váratlan tragédia megtestesüléseivé válnak.
6. Az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára. Jodi Lynn Picoult
7. Az ember már csak ilyen... érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti. Paulo Coelho
8. Az ember meghalhat a magánytól, de meghalhat az optimizmustól is, az optimizmus a végén ugyanúgy megsemmisít. Az idő halad előre. Taffy Brodesser-Akner
9. Az embert minősítí, hogy hogyan viseli a vereséget.
10. A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben. Lucius Annaeus Seneca