Ugrás a tartalomra
Az emberek áldoztak az isteneknek, ajándékokkal halmozták el őket, de a boszorkányokat megvetették. Õk hús-vér teremtmények voltak, akik véletlenszerûen, különböző helyeken bukkantak fel. Az emberek rettegtek olyasvalamitől, ami a régi mendemondákból megelevenedve még testet is öltött. Pedig a láthatatlan, haragos istenek százszor rosszabbak voltak a banyáknál.
Kapcsolódó idézetek
-
A világ érthetetlen és abszurd. Tele van bizonytalansággal és szorongással. E bizonytalanságérzet és szorongás csökkentésére szolgált mindenkor a gonosz megszemélyesítése. Az emberek azzal, hogy élőlényekbe, személyekbe, gonosz szellemekbe, démonokba, ördögökbe sûrítették be a gonosz kaotikus és ismeretlen erőit, lokalizálták, korlátok közé szorították ezeket az erőket.
Hankiss Elemér
-
Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is, akik nem hittek a vámpírokban. Ez olyan, mint az emberek között terjengő járványok. Megjelennek és áldozatokat követelnek. Le kell győzni őket.
Ulrike Schweikert
-
Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mint ha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.
Rejtő Jenő
-
Az emberiség legborzalmasabb bûnei egyáltalán nem gonosz zsenik mûvei voltak. Épp ellenkezőleg, félnótások és megszállottak sora állt mögöttük, akik vakon, fûhöz-fához kapkodva gázoltak előre az események sodrában, túlzott önbizalommal megáldott emberek támogatásával, akik azt hitték, képesek irányítani őket.
-
A vallás nem csak szeretetről szól. Az emberek lusták, sokszor csak enyhe kényszernek engedelmeskednek, vagy ha fenyegetik őket. Ezért aztán vallásaink szépen fel vannak szerelve ártó démonokkal, ördögökkel, sőt magával a Sátánnal is, amelyek ezeket a feladatokat megoldják. A dolgok a természetben is általában az ellentéteikkel együtt fordulnak elő. A jóval párosul a rossz, a széppel a rút. Istennek is kell legyen valamiféle ellentéte.
Jeff VanderMeer
-
Az ördög valóságos, és ő nem egy kis vörös ember szarvakkal és farokkal. Gyönyörû is lehet, mert ő egy bukott angyal és Isten kegyeit élvezte.
-
Úgy látszik (...), hogy az emberek megrontották a természetet, mert nem születtek farkasoknak, és lám, mégis farkasok lettek. Az Úristen nem adott nékik huszonnégy fontos ágyúkat, se szuronyokat, s mégis csináltak maguknak ágyúkat és szuronyokat, csak hogy elpusztítsák egymást.
Voltaire
-
Az ember - az ember, minden létezők koronája, minden látható lény legnemesebbike, az ember, aki valaha a saját képére Istent teremtett, és felruházta azt saját erejével: mert a gyönyörû meztelen emberek haldokoltak, megfojtotta őket saját maguk szőtte köntösük. Századokon és századokon keresztül küszködtek - itt az eredmény. Való ruházatuk tündérinek tûnhet, a kultúra színeiből szőve, áttörve az önmegtagadás gyönyörû cérnájával.
Edward Morgan Forster
-
A babona az emberek csinálmánya és nem kell túlságosan aggódni, ha valamelyik babona az ember számára rosszat jelent: a világ különböző fajának és népének ezernyi babonája között feltétlenül lehet találni olyant is, amely éppen arra az esetre éppen a legjobbat jelenti.
-
Az ember ősei kis csoportokban élő lények voltak. Az emberré válás folyamata során ezek a kis csoportok közösségekké alakultak. A közösség kialakulása azt is jelentette, hogy az embernek már nemcsak arra volt szüksége, hogy önmagában, a saját maga erejében, ügyességében higgyen problémái megoldása során, hanem arra is, hogy valamilyen nála magasabb rendû létezőben - és ez éppen a közösség volt - is hihessen. A közösség védte, segítette félelmében, betegségében, sebesülésében, megosztotta vele élelmét. Az az elme, amely ezt fel tudja fogni, amely képes hinni egy nála magasabb rendû létezőben, amely előtte is volt, utána is lesz, az természetesen, mellékhatásként el tud képzelni más, örökéletû, nála hatalmasabb létezőket is, így démonokat, tündéreket, Istent. Nincsen ebben semmi különös. De nagyon felfuvalkodott elme az, amely azt is képzeli, hogy egy ilyen magasabb rendû lény, amelyet elképzel, legfőképpen azzal törődik, hogy vele, az emberrel mi lesz. Különös nagyképûség azt hinni, hogy egy ilyen lény, ha lenne, hasonló az emberhez, és szándékai, gondolatai megismerhetőek.
Csányi Vilmos