Az emberek babusgatják a gyerekeket, óvják őket a stressztől, de ez nonszensz. Akinek van felnőtt gyereke, az pontosan tudja, hogy egyik gyerekből sem olyan felnőtt lesz, amilyenre számítottunk, és nagyon kicsi ráhatásunk van arra, mivé válik a gyermekünk. (...) A gyerek olyan lesz, amilyen lesz, hacsak nagyon el nem baltázzuk.

Kapcsolódó idézetek

1. A felnőttek jól neveltek, hiszen ha olyan dolgokról beszélek nekik, amit nem értenek, unnak, akkor ennek ellenére is mosolyognak és bólogatnak. A gyerekek viszont nem ilyen jól neveltek. Ha valami nem tetszik nekik, nézelődni, mocorogni, sms-ezni kezdenek. Ha az ember gyerekekkel foglalkozik, muszáj megtanulnia úgy beszélni, hogy értsék is. Becsomagolom nekik, mert ha ízlik, akkor jobban megjegyzik. Böjte Csaba
2. Az a gyerek, akit nem szeretnek, vagy azt hiszi, hogy nem szeretik, fájdalommal teli felnőtt lesz. Azt nem lehet tudni, hogy a fájdalmat hogyan vezeti le, hogyan kezeli, agresszióval, megalkuvással, önfeladással, jó esetben hatalmas lelkierővel, de sokkal küzdelmesebb lesz az élete, mint egy olyan gyereknek, aki tudja, hogy mindig számíthat a szüleire. R. Kelényi Angelika
3. - Szerintem ha a gyerekek felnőnek, az ember szakadjon el tőlük, vonuljon a háttérbe, kényszerítse őket, hogy felejtsék el. - Kényszerítse? Ez egy kissé drasztikus, nem? A kényszer mindig helytelen, akármilyen irányba hat. Agatha Christie
4. Egyszer azt olvastam valahol, hogy a gyerekkori bántalmazások áldozatai felnőttként, tudattalanul ugyan, de szinte módszeresen azon dolgoznak, hogy senki se szeresse őket, mert valójában csak a teljes szeretetlenségben érzik magukat otthonosan. És ez egyfajta kifacsart értelemben még logikus is, azt hiszem. Murakami Rjú
5. - Azon tûnődöm, hogy vajon felnőnek-e a férfiak? Azt hiszem, kisfiúk maradnak. Maga nem tûnődik ezen?... - Én nem szoktam tûnődni ezen, én tudom. És ha rosszat tesznek, még jobban elvárják, hogy babusgassuk őket, persze csak átmenetileg.
6. A gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben. Az a szülői, nagyszülői habitus, hogy képtelen vagyok a jelenben élve, felelős emberként mérlegelni egy kérést, hanem mindig pattanok, amikor valamit kiejt a száján, önmagában abnormális, és egy gyereknek rosszat tesz, ha abnormális gesztusok sokaságát kell átélnie. Vekerdy Tamás
7. Nem szeretem, ha azt mondják, hogy túl felnőttesen viselkedem, ugyanis ennek negatív csengése van. Olyan, mintha elfojtanám magamban a gyermeket, a játékosságot és az ezzel párosuló fantáziát. Pedig fontos, hogy ezeket a tulajdonságunkat életünk végéig megőrizzük. Sebastian Vettel
8. Amikor a gyerekek veszekednek a hátsó ülésen, (...) az embert elönti a stressz, és már nem tud jó képet vágni a dologhoz, és kicsit hangosabban kiált rájuk, mint ahogy tervezte, mire a gyerekek úgy megrémülnek, hogy azonnal elhallgatnak, aztán a szülő utálja saját magát. Senki nem akar ilyen szülő lenni. Fredrik Backman
9. A te gyerekedből is csak ember lesz, meglásd. Az emberek pedig amúgy sem teljesen százasok. Fredrik Backman
10. Ha majd egyszer gyerekük lesz, fenekestül felfordul az életük. Eltolódnak a súlypontok, évekig mással sem foglalkoznak majd, mint hogy mindent megadjanak neki. Aztán ez a gyermek felnő, és úgy néznek majd egymásra, mint két ismeretlen, akiknek fogalmuk sincs arról, mi jár a másik fejében, és hogy mekkora fájdalmat tudnak egymásnak okozni. Ilyenkor már nincs szükség sebészkésre; egy-két szó is elég ahhoz, hogy húsz év bizalma darabokban essen szét. Eva García Sáenz de Urturi