Az emberek is úgy landolnak, mint a repülőgépek. (...) Némelyik mennydörögve száll le, mint a sugárhajtású gépek. Mások afféle sóhajjal adnak jelt arról, hogy megérkeztek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek szeretik a zászlójukat, és (...) ez a zászló éppúgy lehet figyelmeztetés, mint üdvözlés. Jeanine Cummins
2. A turistaosztály ugyanakkor landol, mint az első osztály.
3. Az emberek egy része a földi személyzethez tartozik, tartja a köteleket, rakja a tüzeket, álmodja az álmokat, és útjára engedve nézi a felfelé szállót. Mások az égbe, a dolgok peremére vágyakoznak. Robert Fulghum
4. Előfordul, hogy egy pilóta nem landol olyan simán, mint ahogy tervezte. Bár az utasoknak sokat számít a sima földet érés, ez nem igazán pontos ismérve a hozzáértésnek. Egy repülést a landolás alapján megítélni egy kicsit olyan, mintha egy egész bekezdést egyetlen szerencsétlen szó vagy írásjel alapján ítélnénk meg. Ez egy apró, bár alkalmanként emlékezetes része egy jóval nagyobb képnek.
5. Néhány embernek mintha a levegő nehezebb lenne. Lenyomja őket.
6. A halál nem úgy érkezik, hogy az ember mélyet sóhajt és meghal. Valamilyen sorozatos tünemény a halál... először egyik reflex hiányzik, aztán a másik. Márai Sándor
7. A hullámok elérik a partot. Ugyanúgy, ahogy tegnap, ugyanúgy, ahogy holnap. Az órák egymás után telnek. Napkelték. Napnyugták. A hold lesoványodik, azután megdagad. A gépek kattognak, ketyegnek. Éteri ritmusok, értelmetlen mozdulatok. Az egyetlen épeszû megoldás a közönybe való menekülés. Dean Ray Koontz
8. Mindig jönnek újabb apró emberi lények, akik még életük történetének első mondatát írják. A születések folyamata olyannyira emlékeztet a futószalagra, hogy mindig meglep, ha valami megállásra és tûnődésre késztet. Jodi Lynn Picoult
9. Egy repülőgép nemcsak az értelemre, hanem az érzelmekre is hat. Lenyûgözőnek és szédítőnek kell lennie. A legénység pedig, amely semmiképp sem akar nyápicnak tûnni, valami keményre vágyik, ami a lovagkort és az izmos méneket juttatja az ember eszébe. Bjorn Berge
10. Ha eszembe jut, hogy valami jó fog történni, szinte magasba emel a várakozás jóleső öröme, de a következő pillanatban arra térek magamhoz, hogy óriási huppanással esem a földre. De... az a repülés - amíg tart - olyan mámorító... mintha egyenesen átszállnék a naplementén! Ezért az érzésért még a puffanás sem nagy ár. Lucy Maud Montgomery