Az emberek jó része szerint ha valaki nyitott, az jó, ha könnyen ítélkezik, az rossz. De miért ítéljük el mindjárt az ítéleteket? Azt hisszük, aki könnyen ítélkezik, túl gyorsan alkot véleményt. De lehet, hogy az ítélet a lelkünk figyelmeztető jelzése. Ha azon nyomban világos, hogy egy ember, vagy egy lakás, vagy egy állás nem nekünk való, jobb, ha figyelmen kívül hagyjuk a megérzéseinket? Vagy megítélhetünk egy könyvet a borítója alapján is?

Kapcsolódó idézetek

1. Ítélkezni sokkal könnyebb. Azt gondolni, hogy a jó az egyik oldalon van, a rossz meg a másikon. Pedig nem. Nem így van. Tudja (...), a rosszat néha... néha nehéz felismerni... Valaki eldönt valamit, a többiek úgy gondolják, hogy jó a döntése, vagy legalábbis nem nagyon rossz, és követik. Kezdetben esetleg van, aki ellenáll, aki szól, hogy nem lesz ez jó, nem így kellene csinálni, de aztán neki is be kell állnia a sorba. Tullio Avoledo
2. Igaz, hogy az emberek rendszerint pontosan ítélnek, amikor külsőnkről, képességeinkről, anyagi helyzetünkről mondanak véleményt. De sosincs igazuk, amikor ezek alapján meghozzák azt a bizonyos második ítéletet: hogy jó vagy rossz emberek vagyunk.
3. Nagyon könnyen elfogadjuk mások ítéletét, s erre alapozva formáljuk meg a saját magunkról kialakított képet. Ahhoz, hogy igazán felszabadult légy, meg kell hallgatnod az úgynevezett jó és rossz dolgokat is, amiket mondanak, de reakcióidban az érzelmeknek csak annyi szerepe lehet, mint amennyi egy számítógépben van, amikor adatokat táplálnak bele. Mert amit rólad mondanak, az többet árul el róluk, mint rólad. Anthony de Mello
4. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.
5. Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre. Jane Austen
6. Mindenki a saját ízléséből indul ki. (...) Honnan vesszük magunknak a bátorságot, hogy kijelentsük, ez jó vagy rossz? Hiszen ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz lehet. Jókai Anna
7. Helytelen az embereket külsőségek alapján megítélni és elítélni. Nemegyszer megtörténik, hogy másképp látjuk a dolgokat, mihelyt kiderülnek az okok és összefüggések.
8. Hallottam már embereket olyan mély elkötelezettséggel érvelni egy jó bor vagy valamely mûvészeti alkotás kapcsán, mintha valóban meggyőződéssel hittek volna abban, hogy nekik van igazuk, a másik ember pedig téved. Ez a baj az érzésekkel (...), hogy olyan pontos véleményt alkotnak, hogy észre sem vesszük, valójában az érzések alkotják az "ítéletet", s mi azt hisszük, az ítélet objektív. Robert Wright
9. Sokkal nehezebb megérteni, mint lesöpörni valakit az asztalról, lehülyézni, vagy ha valaki kiáll, őszinte, akkor megítélni, mert nagyon sokan azt szeretnék látni és hallani, amit ők gondolnak a világról. Ha nem azt látják, azonnal lezárnak. Hadas Krisztina
10. Olyan könnyû ítélkezni. Olyan könnyû azt kérdezni, hogy egy ilyen értelemmel megáldott ember miért választja a rossz utat. De fogalmunk sincs, milyen mélyen megronthatja a személyiséget a szenvedés.